A 280 lovas nevadai lángcsóva: 1958 DeSoto Firesweep + VIDEÓ
-
Klasszik Kaszni
- március 11, 2023
- Komment
Íme, az 1958-as DeSoto, a Rock n’ Roll méltatlanul elfeledett uszonyos nehézvasa
Korábbi írásainkban már több uszonyos cirkálóról olvashattál, köztük egy 1954-es és ’56-os Cadillac-ről, ’58-as Continentalról és ’60-as Lincolnról is. Ma egy MOPAR-ral bővítjük a Klasszik rovat gyűjteményét: Az ’57-es Plymouth Savoy után egy ’58-as DeSoto érkezik!
Miután Walter P. Chrysler felvásárolta a Maxwell Motor Company maradványait, azonnal nekilátott a Chryslerek gyártásának. Pár évvel később, 1928-ban alapította meg a Plymouth-t és DeSotót, mint olcsóbb alternatívákat, melyekhez a Dodge csatlakozott. 1955-ben született meg az Imperial, mint önálló márka és 1960 környékén a Valiant, ami a kompakt kategóriát képviselte.
Az 1950-es évek MOPAR-jai közül a legmegfizethetőbb gyártó a Plymouth volt, amit a Dodge követett. A belépő szintű luxust a DeSoto jelentette, felette a Chrysler és a Cadillac-ekkel, Lincolnokkal és Packardokkal versengő Imperial helyezkedett el.
Az 1950-es évek az űrverseny időszaka volt, amikor még a mindennapi fogyasztói cikkek termékfejlesztői is azon törték magukat, hogy designjaik a lehető legnagyobb mértékben utaljanak az űrre, szuperszonikus repülőkre, űrjárművekre és űrutazásra.
Ez természetesen az amerikai autóiparra is hatással volt: Virgil Exner, a Chrysler-konszern formatervezői osztályának vezetőjének „Forward Look”-ra keresztelt design mozgalma forradalmasította nem csak a MOPAR-ok, de a korszak többi gyártójának vonalvezetői ideáljait is. Kiváló példa erre a fenti képen látható ’58-as DeSoto, mely hátsó lámpáinak megjelenése rakéták lángcsóváit utánozza, míg a kasztni oldalán elnyúló díszcsík még álló helyzetben is azt az érzést kelti, hogy az autó mozgásban van, száguld.
Fontos kiemelnem, hogy az ’50-es éveket leginkább az „autóipari fas tfashion” jelzővel tudnám leírni. A gyártók tudták, hogy az amerikaiak új autókra vágytak, volt rá pénzük, ezért modellévente jelentek meg új formatervek, hogy egy 3-4 éves autó már elavultnak tűnjön, s ezzel ösztönözzenek egy újabb vásárlására. Mivel ez egy nagyon költséges folyamat volt, ezért az évente megjelenő új modellek azonosak voltak, egyedül az autó kivitele, díszítettsége és kisebb részletei árulták el, hogy melyik típussal állunk szemben.
A fenti képen az ’58-as Firesweep műszerfalát látod, amit a MOPAR-okra akkoriban jellemző nyomógombos automataváltóval láttak el. Ezt a példányt a kétfokozatú Powerflite-tal szerelték, de háromsebességes Torqueflite kivitelben is elérhető volt. A váltó kezelése nem csak egyszerű, de -szerintem- szórakoztató is: Ahogy egy gombot benyomsz, egy másik kiugrik, akárcsak a régi kazettás magnókon – még a hangja is szinte ugyanolyan volt.
A cikk képein látható limuzinra jelenlegi tulajdonosa Nevadában talált rá és már jó pár éve egy ’57-es Chevrolet-val osztozkozik a garázsán. Szerencsére ezek nem eldugott klasszikusok, gyakran felbukkannak filmek, reklámok és sorozatok háttérdíszletében.
Ha részletesebben is érdekel az ’58-as DeSotók története, nézd meg a Klasszik Kasztni bemutatóját:
Mit gondolsz, Neked bejön ez a V8-as űrsikló? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
