A BMW motoros Lincoln, azaz a Continental Mark VII
-
Nyúl Benjamin
- március 21, 2021
- Komment
Története tiszavirág életű volt, mivel nem illett bele az Amerikai imidzsbe. Bátor döntés volt a GM-től, hogy a V8 benzines amerikai mellé, egy bajor sor 6-os dízelt próbáltak betolni a takarékosság jegyében. Azonban az emberek nem szerették meg.
A Ford Fox platformra épített Mark VII-t meglehetősen jól fogadta a közönség 1984-ben a megjelenésekor. A nagy olajválságot követően megfogant a takarékos dízelmotor gondolata. Így a V8-as debütálásával egyidőben megjelent ez a változat is. A Ford mint anyavállalata a Lincolnnak nem akart időt és pénzt invesztálni saját kis köbcentis dízel motor fejlesztésébe. Így jött az ötlet, hogy az Európában már jól bevált ilyen kategóriájú motorok egyikét fogják alkalmazni. A választás a BMW-re esett, mivel híres volt megbízható és strapabíró motorjairól.
Akkoriban azzal promózták ezt a modellt, hogy végre vetélytársa akadt a Mercedesnek. Kérdés, hogy milyen téren? Mivel a műszaki paramétereket összevetni nem lehet. A dízelmotorral szerelt modell gyártása 1 év alatt elhasalt. A legyártott darabszámot homály fedi, de nagyjából 500 és 1500 darab közé tehető. A legyártott Mark VII-esek száma, beleértve a V8-as modelleket, meghaladta a 190 ezeret a 8 év alatt. Az igazán nagy sikert az 1986-ban megjelenő erősebb V8-as LSC kivitel aratta, ami már 150 lóerő helyett 200 volt. Ezzel be is került a Car and Driver magazin top 10 autója közé.
A BMW / Lincoln dízel nem volt különösebben emlékezetes, de jó visszatekintés, hogy akkoriban az autóipari vállalatok mertek nagyot újítani. Európában biztos nagyobb sikert aratott volna, már csak amerikai mivoltjából adódva is. Nagy amerikai luxusautó megbízható európai dízel motorral és tűrhető fogyasztással? Kell ennél több? Ezt egy nyitott kérdésként itt hagyom, és rábízom mindenkire ki mit gondol.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
