A boldog szöcske – Honda CRF300L
-
Szőnyi Zoltán
- május 29, 2021
- Komment
A 2012-ben megjelent és méltán közkedvelt CRF250L -t váltja a most megjelent CRF300L, amely nagyobb teljesítménnyel, 4 kg-mal kisebb tömeggel hívogatja a városi és városon kívüli kalandra vágyókat.
Gyakorlatilag nincsen olyan paraméter, amelyben ne fejlődött volna a 300L elődjéhez képest. A nagyobb térfogatnak köszönhetően 27,33 lóerőre növekedett a teljesítménye és 26,6Nm -re a nyomatéka. A hatfokozatú váltó is átdolgozásra került. Az első 5 fokozat rövidebb áttételezésű lett, míg az utolsó fokozat esetében növelték a tartományt. Ezek összesége azt eredményezi, hogy kifejezetten jól gyorsuló, a gázadásra jól reagáló motorkerékpár született.
Az acélvázas szerkezet is tovább lett fejlesztve, új alumínium lengőkart és villahidat kapott a járgány, amelynek köszönhetően jelentősen, 13%-kal javult a teljesítmény és a tömegarány. A karosszéria érezhetően rugalmasabb lett és a hasmagasság is növekedett. Az üzemanyag tartály szintén módosult, 7,8 liter lett a befogadóképessége és az elődmodellhez képest karcsúbb kialakítású lett.
A fenti számos fejlesztésnek köszönhetően egy kifejezetten jól kezelhető élménymotort volt szerencsénk kipróbálni. A 142 kg-os motor elképesztő egyszerűen kezelhető, olyan, mint egy kezesbárány. A nagy teleszkópoknak és a módosított ülés és lábpozíciónak hála rendkívül kényelmes. Az időjárás miatt nem volt sajnos lehetőségünk terepre menni vele – fura volt az idei április – de a városi használat alatt rájöttünk, hogy ha nem robogóval, akkor ilyen motorral érdemes a budapesti dzsungelnek nekivágni. Az enduró remekül megoldja azt a problémát, amit a fekvőrendőrök, útpadkák, kátyúk és egyéb úthibák jelentenek minden közlekedő számára. A keskeny felépítésnek, rugalmas váznak és a könnyű súlynak köszönhetően hihetetlen könnyű az autók között hagyott réseken, hézagokon átbújni. Magas felépítése, rugalmassága miatt boldogságérzésünk van, ha a nyergébe pattanunk.
A CRF300L jó értelemben véve egyszerű. Minden a helyén van, nem komplikált a kezelése. Az LCD kijelzőt sem bonyolították ez esetben túl. Annyit mutat, amennyit mutatnia kell. Jól leolvasható, látható rajta minden.
Ha valakinek gyerekkori Simsonos élményei vannak, akkor a modern technikával, terepes kialakítással kiegészülve kapja meg ezt az érzést a Hondán. A motor fogyasztása 3 liter volt a tesztelés alatt.
Ahogy említettem, sajnos nem volt lehetőség terepen kipróbálni, de a súly, a teljesítmény arány, valamint a magas felfüggesztés alapján nincsenek kétségeim, a 300L igazi terepe a városon kívül található.
Magasság, rugalmasság, keskeny könnyedség. Nekünk erről egy szöcske jutott eszünkbe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
