A hetes szám bűvöletében - Kia Stonic 1.0 ECO Dinamic+ Style
Nem az első alkalom, hogy a KIA 2017-ben megjelent kisméretű crossovere nálunk jár. A mostani apropója, hogy a leszűkített motorkínálat mellett, illetve azon belül, lágy hibrid (mild-hybrid) hajtást kapott. A háromhengeres, ezer köbcentis turbómotor 100 és 120 lóerős változatban kapható. Ebből az erősebbiket segíti a 48V-os akkumulátor, amelyet a csomagtér alatt helyeztek el.
Kár abba a beszélgetésbe belemenni, hogy melyek azok a szempontok, amitől városi terepjárónak, alias crossovernek nevezünk egy autót. Legyen annyi elég, hogy pár centiméterrel magasabb egy hagyományosnál és szinte szigorúan megtalálható rajta a kerékívek fölötti fekete műanyag csík. Ettől lesz manapság divatos és eladható egy gépkocsi. A Stonic pont ilyen. Mondhatjuk azt, hogy se több, se kevesebb, bár utóbbi nem teljesen igaz, hiszen a versenytársakhoz képest igencsak jónak mondható. Megjelenése, ára és minősége jó belépő ahhoz, hogy sikeres lehessen egy ilyen típusú kocsi. A szegmens persze egyáltalán nem könnyű pálya, gyakorlatilag mindenki kínál ide járművet, így az egyediség, garancia, márka presztízse valami kis plusz mind-mind kellenek ahhoz, hogy jöjjenek az eladási számok. A KIA a Stonicot állította hadrendbe, hogy meghódítsa a vásárlók szívét. Alapjait a modellnek a nálánál 7 centiméterrel alacsonyabb Rio adja.
A környezetvédelmi kvótának viszont nem attól felel meg egy gépkocsi, hogy milyen alaktényezője van, divatos-e, vagy éppen milyen a felépítése, hanem attól, hogy milyen erőforrás mozgatja. Ez a fő oka annak, hogy sorra találkozunk kis köbcentis erőforrásokkal, alternatív hajtássokkal, de legalább kiegészítő akkumulátorral rendelkező gépkocsikkal. Ez utóbbi egyébként egyáltalán nem baj, sőt. A mild-hybrid hajtás lényege ugyanis, hogy a nagyobb akkumulátor segítségével egy kis villanymotor képes besegíteni a benzinmotor járásába. Önállóan ugyan nem képes ez a motor mozgatni a gépkocsit, viszont arra tökéletes, hogy a start/stop funkció észrevétlenül működjön – erre ennél a típusnál különösen szükség van, de erről majd később -, nagyobb gázadásnál vagy éppen elindulásnál segítse a motort. A fékezéskor keletkezett energia tehát nem megy veszendőbe. Ennek segítségével üzemanyagot tudunk megtakarítani és még valamivel nagyobb vezetési komfortot is kapunk.
A 120 lóerős erőforrás kifejezetten zökkenőmentesen mozgatja a 4,1m hosszúságú és 1,3 tonna tömegű karosszériát. Az ezres háromhengeres meglepően jól és nem utolsó sorban kellemes hanggal duruzsol. Lehetnek kétségeink általánosságban a kis turbómotorok életciklusával kapcsolatban, de a 7 év KIA által nyújtott garancia úgy vélem kellően jó üzenet ahhoz, hogy nem bóvlit árulnak a koreaiak.
Üzemanyag fogyasztását tovább javítja, hogy a manuális váltó nem közvetlenül kapcsolódik a kuplungszerkezethez, hanem egy elektronikán keresztül, így a jármű képes arra, hogy hiába van sebességben az autó, amennyiben nem nyomjuk a gázpedált, úgy kezeli a rendszer, mintha üresben lennénk és az autó csak egyszerűen meghajtás nélkül gurul. Nagyon szimpatikus, hogy ilyen technológiát alkalmaz a KIA alacsonyabb szegmensben, ahol vélhetően a vevőréteg jobban érzékeny arra, hogy milyen átlagfogyasztást ér el. A tesztünk alatt vegyes használat mellett 6,4 literre jött ki az átlag. Városban is 7 alatt fogyasztottunk. Másfelől biztos vagyok benne, hogy óvatos pedálkezeléssel és az előző rendszer kigyakorlásával további decik (esetleg liter) spórolhatók meg. Ami pedig a pénztárcának jó, az ebben az esetben a környezetünknek is. Van egy üzemmód választó gomb, ahol ECO, Normál és Sport beállítások között választhatunk. Én nagy csodákat nem éreztem, mint különbség közöttük
A külső formai jegyekről már tettem említést, hogy divatosak, szépek. A kétszínű fényezés tovább javítja ezt a benyomást. Kifejezetten tetszetős lett a Stonic ezzel az esetünkben piros-fehér színezéssel. Az alul végig vonuló fekete, fényezetlen borítás pedig vizuálisan is emeli az autót. A hátsó kamu diffúzor pedig markánssá teszi. Érdekes csavar a megjelenésben, hogy a C oszlopnál az autó alapszínét jelentő fehér fényezés egészen a tetőszintig felnyúlik és így megtöri az ott végig vonuló piros színt. Talán ettől nemcsak a fényezés oszlik meg, hanem általánosan megosztóvá teszi a kocsit. A magam részéről én szeretem azt, ha nem egy tucat autóban ülök, de elfogadom, hogy ez nem általános és sokan keresnek kevésbé feltűnő megjelenést. Gondoljunk csak a rengeteg fekete, ezüst, fehér autóra, Corollákra, Astrákra az utakon. Innen nagy ugrás lenne egy kéttónusú Stonic külső extrémitása.
Az autó belső tere már kevesebb izgalmat, ám jelentősen több praktikumot tartogat. Jól átlátható kezelőszervek, tágas belső tér és egy középső, relatív nagy érintőképes kijelző vesz körbe minket. Sok a tárolóhely, kényelmesek az ülések. Ideális 4 személy számára az utazás, hiszen a hátsó ülések lábtere és fejtere is meglepően nagy. A csomagtér viszont pont ennél fogva nem kifejezetten az, a kategóriában találunk ennél nagyobbat is, 325 literes.
A Stonic sok esetben középutas megoldásokat kínál. Vannak nála a kategóriában formai szempontból vagányabbak, de itt sem marad el. Vannak nála olcsóbbak, de a jól felszerelt változat is 7 millió alatt marad, ami igazán versenyképes. Létezik természetesen más márkánál is mild-hybrid, de a KIA ezt is tudja, sőt a „vitorlázó” autózás lehetősége a manuális váltós változatnál egyediség. Komfort tekintetében is a jobbak között emelném ki. Összeségében tehát egy olyan alternatíva, amit mindenképpen érdemes fontolóra venni, ugyanis a dél-koreai autók minősége, ár/érték aránya tényleg utánozhatatlan.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!