A luxus (elektromos)szekrény - Q7 S line 60 TFSIe quattro tiptronic

Az Audi legnagyobb SUV-jával való találkozás egyszerre volt lélekemelő és némiképpen csalódás a számomra. A társadalmi ranglétrán való felemelkedés minden terhével szembesültem, amit, ha a vezetési élményre szűkítünk, akkor korántsem könnyű minden esetben, hiába is gondolnánk azt róla.

A Q7 egy szimbólum, a nagyságnak és a presztízsnek a szinonimája. Sehol nem kell többet mondani, ha megkérdezik mivel jöttél. Ez a betű-szám kombináció egészen magasra emeli a tulajdonost a társadalmi ranglétrán. Persze vannak jobban hangzó kombinációk, akár az A8 vagy a DB11, de azért el kell fogadjuk, hogy a felső körök tagja, aki ezt tudja birtokolni.

Magyarázattal tartozom a bevezetőben használt kifejezések kapcsán, hiszen a csalódás nem az, amit ösztönösen a Q7 látványa, megjelenése alapján várnánk. És természetesen nem is okoz az Audi semmiféle csalódást, sőt magához képest nyilvánvalóan zöld autó lett belőle. A hiba tehát kizárólag az én készülékemben van, mert túlmisztifikáltam egy fogalmat, olyan pluszokra számítottam, ami talán nem is létezik. Melyek is lehetnek ezek?

Kezdeném a plug-in képességekkel, ha már a zöld életérzést hordozó konnektoros hibrid változatot tesztelhettük egy rövid ideig. A Q7 hatalmas, óriási karosszériája alatt 17,3kW akkumulátorkapacitás rejtőzik. Ez számos tisztán elektromos autót 100 vagy akár nagyobb távolságra is képes eljuttatni, de ha egy közel 2,5 tonnás dobozt kell mozgatni, akkor bizony ennek még a felére sem elegendő ennyi energia. Ez önmagában egyáltalán nem baj, hiszen az ilyen típusú autók – mármint a plug-in hybridek – ezt a távolságot képesek jellemzően tisztán elektromos üzemmel megtenni, inkább csak azért említem meg ezt, mint külön szempontot, hogy a Q7 sem különb. Pedig a csomagtartóból ebben a változatban nem hajtható fel plusz üléssor, 7 személyessé téve a járművet, pont az aksik miatt, így megfosztva a tulajdonost attól az extra fricskától, hogy a zöld rendszám mellett még 2,5 millió forint nagycsaládos támogatást is felvegye. Óriási előny lett volna, ha 25-30kW akkumulátort tudtak/akartak volna beletenni a Q7-be, mert így a funkcionalitás nagy mértékben kibővült volna.

A funkcionalitás és a „teher”, amelyet a tehetős rétegnek, jól menő cégek vezetőinek el kell viselni pedig nem más, mint a szó szerint értendő nagyság átka. Abban a naiv, idealista világképben élek, hogy a plug-in hybrid autók elsődleges célja, hogy a városi közlekedést elektromos üzemben tehetjük meg velük, míg a városon kívül nem lesz hatótáv paránk, hiszen a benzines motor korlátlan szabadságot ad nekünk mindenféle töltési idő beiktatása nélkül. Márpedig a Q7-tel mindenhol jó közlekedni, de városban és elsősorban belvárosban nem. Egy átlagos, keskeny felkanyarodókkal tarkított, szűk parkolóházban ugyanis rémálom az élet a Q7-tel. Biztosan meg lehet szokni, hogy a radar, kamera, 3D képet mutató parkolás segítő fékevesztetten veszélyt üvölt, de jó érzés sosem lesz belőle. Parkolóhelyet találni az utcán szintén nem annyira könnyű vele, hiszen az 5 métert is meghaladó hosszúság miatt inkább másfél autónyi hely kell neki. Ha a csomagtartót is ki akarjuk nyitni, akkor pedig kettő.

Az egésszel persze nem azt akarom mondani, hogy a Q7 egy rosszul vezethető autó, nem, dehogyis. Sőt! Elképesztő élmény. Csodálatos minden egyes pillanata. Sokkal inkább azt gondolom, hogy a Q7 egy remekbeszabott terepjáró, amellyel ugyan terepre sohasem fogunk menni, de aszfaltcsíkon ki tudunk menni belőle a világból. A városban pedig szintén el lehet vele lenni, de nem városi és legfőképpen nem belvárosi autó. Így a plug-in hibridség ebben az autóban számomra nem értelmezhető.

Magához képest természetesen zöld, hiszen a háromliteres 340 lóerős V6-os benzinmotort illedelmesen nem veszik észre a környezetvédők, amikor boldogan konstatálják, hogy van még egy 128 lóerős villanymotor is az autóban. Együtt egyébként fantasztikus, 456 lóerőt képesek leadni, 700 Nm nyomatékkal. Röviden összefoglalva tehát annyira megy, hogy megáll az átlagember lélegzete. Az 5,7 másodperces gyorsulás ugyanis önmagában sem rossz, de ha ezt egy ekkora gépezet produkálja, azonnal hűha érzést vált ki belőlünk és mosolyt csal az arcunkra. Meglehetősen jóleső, magabiztos lesz a tekintetünk és minden szempontból ott érezzük magunkat, ahol a többi közlekedővel szemben amúgy is ülünk. Fent. Magasan. Közel, legalábbis közelebb a csillagokhoz.
Az Audi Q7 ugyanis megkérdőjelezhetetlenül, egyértelműen kiváló. Egy presztízs SUV, a maga méretével, összeszerelési minőségével. A csodálatos bőrrel, a hibátlan kezelőszervekkel, a bazinagy monitorokkal és minden csinnadrattával együtt.

Az Audi viszont így vagy úgy, de elrontott valamit. A hiba, ami persze nem hiba, hanem inkább erény a másik oldalról nézve, az, hogy ugyanezt a minőséget, szolgáltatást adja az A3-ban kisebb méretekben, és kb. ugyanilyen méretben az A6-ban. Nem centizgetek, tehát lehet az A6 némiképpen kisebb, de mivel abban is jókora beltér van, azt merem mondani, hogy azonos a méret érzésre.
Természetesen a Q7 egy emelt hasmagasságú autó, így az úthibák, bukkanók kevésbé észrevehetőek, de ez minimális különbség, de csak is kizárólag azért, mert az A6 is kiválóan össze van rakva. Ha pedig ez így van, márpedig szerintem igen, akkor egyelőre nem tudom hová tenni az árcédulát, amit a Q7 mellett látok. Mert ez bizony a következő matematikai képlettel írható le: A6 x 2 = Q7. Ezt a műveletet pedig egyelőre nem tudom megoldani, mert ez a szám bizony sok. Közel 37 millió.

A fenti dilemma tehát továbbra is fennmaradt bennem. Egyfelől imádtam minden percét, amit velünk töltött a Q7. A fogyasztása vegyes üzemben 8 liter körül mozgott és gond nélkül fel tudtam tölteni éjszaka normál hálózatról, így kifejezetten olcsó fenntartású autónak mondható. Másfelől a környezetvédelem és életérzés arculcsapása, hogy zöld rendszámot kaphat egy ilyen autó, miközben egy Suzuki Swift, Opel Corsa, Hyundai i10 és még sorolhatnám a kis mild-hybrideket, vagy háromhengeres turbókat, normál rendszámot kapnak. Olyan „parkolási társaság tulajdonos vagyok, ezért ferdén állok félig a járdán az Opera előtt az Andrássy úton, mert megtehetem” stílus, annyi különbséggel, hogy erről nem az Audi tehet, hanem a rossz jogszabály, amivel természetesen mindenki él, hiszen miért is ne tenné.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.