Az élmény továbbra sem Mini – Mini Cooper S
-
Szőnyi Zoltán
- október 30, 2024
- Komment
Telnek az évek, és sorra jönnek ki az újabb Mini generációk. Jelenleg a negyediknél tartunk, és ha az elektromosítás így folytatódik, lehet, hogy benzines Mini már másik karosszériával nem is lesz többé. Legalábbis a BMW jelenlegi elképzelése szerint 2030-ra teljesen elektromossá válik a márka, így ez nagyon is benne van a pakliban. Ebből már sejthető, hogy a mostani tesztünk alanya egy benzines Mini, abból is az erősebb kivitel.
A Mini teszteknél gyakran arról írok, hogy ez a márka valahogy boldogságot hoz nekem. A Countryman talán kevésbé, hiszen az a változat, annak ellenére, hogy manapság a legdivatosabb, SUV-kivitel, már csak nyomokban tartalmazza a Mini géneket, ami nekem kevés ehhez az érzéshez. A hagyományos Mini viszont mindig hozza ezt az életérzést, így amikor közeledett az időpont, körbekérdeztem a baráti körömben, hogy ők is hasonlóan gondolkodnak-e a Miniről. A válasz meglepő volt, mert nem mindenki értett velem egyet, sőt sokan nem is értették, miről beszélek. Ez elgondolkodtatott, és végül rájöttem a válaszra.
A Mini a vezetés élményéről szól. A rövid karosszéria, a direkt kormányzás, a belső tér egyedi hangulata, és nem utolsósorban a go-kart szerű vezetési élmény azok számára jelent boldogságot, akik többet látnak a vezetésben, többet várnak egy autótól, mint hogy elvigye őket egyik pontból a másikba. Akiknek a lelkében robbanó motor van, és akiknek az ereiben némi benzin is csordogál. Azok az ismerőseim, akik nem így gondolkodnak, számára a Mini nem jelent semmit – csak egy relatív kicsi, szűkös, kompromisszumokkal teli, túlárazott négykerekűt. Ezek az ismerőseim általában Toyotával járnak, és a döntéseikben kiemelt szerepet játszik, hogy a szervizköltség igazán gazdaságos legyen. De szerencsére a világ színes, és nem mindenki így éli meg a közlekedést. Az utóbbi kör számára pedig a Mini mindig különlegesség marad. De mit tud a negyedik generáció?
A „Miniség” megtartása mindig a legnagyobb kihívás egy új modell széria bevezetése során. A Mini egyértelműen egy evolúciós modell, ahol az egyes generációknál megmaradnak azok az alapvető értékek, amelyek miatt szeretjük a márkát. A formai jegyek ott vannak a modell minden szegletében, és nemcsak a külsőségekben, hanem a karosszéria alatt is érezzük a Mini géneket.
A Mini, akárcsak az előző generáció esetében, most is kapható 3 és 5 ajtós változatban. Az előbbi a klasszikus, az utóbbi a valamivel praktikusabb. Az ajtók számának növekedésével az autó hossza átlépi a 4 métert. A nálunk járt 3 ajtós, azaz az igazi ikonikus kivitel 3876 mm hosszú, amely alig több mint 1 centivel hosszabb elődjénél. Ugyanez igaz a magasságra is, hiszen csak minimálisan növekedett ebben az irányban is (1432 mm). Ez örömteli, hiszen mutatja, hogy nem a befoglaló méretekkel, hanem kizárólag a formával játszottak a mérnökök. Megmaradt a hatalmas kerékjárati ív, a minimalista kialakítás, a 8 szögletű, ívelt hűtőrács, a kerek lámpák, és a nyíl egyenes tetősík is. A hátsó LED lámpák ugyanúgy az Union Jacket, azaz a brit zászlót idézik, bár a fényjáték most egy picit változott.
A külsőségek ellenére az új Mini összetéveszthetetlen, modernebb, talán még letisztultabb a dizájn.
A belső tér ezzel szemben jelentősen megváltozott. Természetesen van egy jellegzetes részlet, ami miatt továbbra is összetéveszthetetlen és egyedi a Mini. Ez a kerek formájú OLED kijelző, valamint a head-up display, amely a plasztik lapra kerül kivetítésre a korány előtt, a nagyon éles szélvédő síkja miatt. Az infotainment rendszer teljesen egyedi, nemcsak a hatalmas, frizbi méretű képernyő miatt, hanem a menürendszer és a grafikai elemek is megkülönböztetik a Minit bármelyik másik típustól. Hiába a BMW tulajdonlás, nem alázták meg a márkát azzal, hogy azonos szoftvert tegyenek az angol gyökerekkel rendelkező járműbe. Minden kezelési elem egyedi, mégsem mondható bonyolultabbnak. Egyszerűen használható, átlátható, és a szoftver sebessége gyors. Sajnos a képernyő alatti részt visszalépésnek érzem a korábbi Minikhez képest. Imádtam a krómozott, repülőgép-kezelőre emlékeztető kapcsolókat, ami nagyon egyedi és feltűnő része volt az elődöknek. Lehet, hogy már nem divat a króm, de a mostani fekete/szürke műanyag kapcsolók, függetlenül a formai hasonlóságtól, minőségileg visszalépést jelentenek. Aranyos persze a kis kulcs alakú középső kapcsoló, amelyet ha elforgatunk, elindul az autó, és ötletes a fokozatkapcsoló is, amely tőle balra helyezkedik el, de a fogása, megjelenése nem hozza ugyanazt a hatást, mint korábban. Továbbá hiányolom a fizikai gombokkal vagy tekerőkkel megoldott hőmérséklet-szabályozást, mivel ez utóbbit csak a menüből, a képernyőn keresztül lehet állítani.
Megmaradt az abnormálisan vastag kormány, amely különösen vastagnak tűnik, ha átülünk a Mini után egy másik márka volánja mögé.
Az anyaghasználat általában rendben van az gépkocsiban. A műszerfal igényesen kárpitozott, kellemes tapintású anyagokat találunk mindenhol a térdvonaltól felfelé. A helykínálat viszont kompromisszumos a Miniben. Elöl elegendő a tér, de ha a két első ülésen magasabb felnőttek utaznak, akkor szűkösnek érezhetik. Hátra viszont ezek az emberek valószínűleg nem férnének be. A hátsó ülések esetében inkább kisebb gyerekekre gondoltak a tervezők.
A csomagtér sem túl tágas. Alaphelyzetben 211 literes, bár egy elválasztó lap segítségével több rekeszre osztható. Lehajtott ülésekkel 725 literig bővíthető a kapacitás.
Végül pedig a legizgalmasabb rész, a meghajtás. Érdekes és nem véletlen, hogy a legnagyobb gyorsulásra képes változatnál meghagyták a benzines motort a dobogó legfelső fokán. A nálunk járt, 2 literes, négyhengeres, 204 lóerős, 300 Nm nyomatékkal rendelkező változat 6,6 másodperc alatt gyorsul fel álló helyzetből 100 km/h-ra. Ez egy tizedmásodperccel jobb, mint a legerősebb elektromos verzió. A fogyasztási adatok viszont nem túl kedvezőek. A nálunk töltött idő alatt 8,8 literes átlagfogyasztást mértünk vegyes használat mellett. A városi fogyasztás különösen magas volt, hiszen itt könnyen elfogyaszt 10 litert, vagy akár annál is többet az autó. Városon kívül viszont jobb értékeket lehet elérni, 6-7 liter közötti átlaggal.
Összességében az új Mini nem okozott csalódást. Továbbra is remek autó, kimondhatatlan mennyiségű kényelmi és biztonsági extrával, valamint egy párját ritkító módon megalkotott lengéscsillapítással. A meghajtási rendszer és a vezetési élmény úgy lett megtervezve, hogy bármelyik nap, bármerre is vezessen az utunk, öröm legyen vele közlekedni.
@motorhang ????????MINI Cooper S Tesztünket megtalálod a motorhang.hu-n. . . . #mini #minicooper #minicoopers #mini2024 #minicooper2024 #cooper #coopers @minihu @motorhanghu #motorhang #motorhanghu ♬ Smells Like Teen Spirit - Coopex & Nito-Onna & CPX
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
