Értelem és érzelem – Lexus UX vs. VW T-Roc

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy miért is születtek meg ezek az autók? Mindketten a kompakt városi cross over kategóriát erősítik. A Lexus ezen belül a hosszával a kategória felső szegletében található, a VW valahol a középmezőnyben. De ez lényegében nem sokat számít, mert a hossz különbség a Lexusnál főleg a motorház résznél mutatkozik meg. Így komfort szempontjából semmi plusz nem kapunk, sőt. Praktikusság szempontjából a VW többet ad rövidebb hossza ellenére. A csomagtartója pedig lényegesen nagyobb.  Két nagy bőröndöt a Lexus UX-be nem nagyon lehet betenni.
Amit le kell szögezni, hogy a városi terepjárót, szó szerint kell értelmezni ezeknél az autóknál. Ha ne adj Isten letévednénk az aszfalt útról, igyekezzünk minél gyorsabban visszakanyarodni rá. Nem a terepes képességei miatt lettek ezek az autók SUV-k. A Lexus nem is árul zsákbamacskát. Az UX az Urban Crossover vicces rövidítése. A VW nem mondja ki ezt direktben, de talán csak egy hajszálnyival adnék nagyobb esélyt arra, hogy jobban szerepel egy off road teszten. De kár ezen rugózni, mert nem is ezt várjuk el tőlük.
Ezeknek az autóknak az előnye, hogy magasabban ülünk, kényelmesebben vezethetőek és persze a kátyúkat, padkákat és egyéb városi akadályokat gond nélkül veszik.

Nem sokkal korábban vezettem a T-Crosst és megmondom őszintén értetlenül álltam a némileg nagyobb T-Roc előtt. Azt kérdeztem magamtól, hogy vajon hány VW vásárló volt korábban, aki igényelte, hogy pár centi különbséggel hozzanak ki ennyi különböző SUV-t? Vajon ez piaci igény vagy igénykeltés?
A kérdéseimre a válasz körülbelül 10 percen belül megérkezett, miután elkezdtem vezetni az autót. Nem csak a méret a különbség a T-Roc és a T-Cross között, hanem a célcsoport, akinek az autó készült. Ameddig a Crosst a fiataloknak szánták, addig a Roc az idősebb korosztálynak készült. Hangulatában lényegesen visszafogottabb. Kezelése, méretei alapján a korábbi Golf Plus jutott róla egyből az eszembe, modernebb köntösbe csavarva. Mivel az üléspozíció magasabb, ezért könnyebb a beszállás. Az egyéb vezérlők, rendelhető kiegészítők is konzervatívabbak, mint a kisebb testvér esetében.

A Lexus UX nem más, mint a Toyota CHR „luxus” kivitele. A célcsoport, hogy kinek szánták az autót nem annyira egyértelmű, mint a VW esetében. Kezelése semmivel sem könnyebb, sőt megkockáztatom, hogy sokkal bonyolultabb, mint a kisebb presztízzsel felruházott márkatársé. Továbbra sem vagyok kibékülve a Lexus-ok „notebook érintőpad” szerű vezérlésével. Megszokható természetesen némi gyakorlással, de közlekedésbiztonsági szempontból veszélyesnek tartom. Ugyanis csak úgy kezelhető, ha tekintetünket az út helyett a képernyőre szegezzük. Másfelől pedig nehéz meghatározni, hogy a CHR-hez képest legalább 5M Ft plusz ki tudja vagy akarja megfizetni. De ha megteszi, természetesen nem jár rosszul, mert a kezelhetőséggel kapcsolatos kritikámon kívül egy kifogástalan minőségű belteret és gyönyörű, egyedi külső vonalvezetést kap cserébe. A Lexusok jellegzetes nagy és marcona hűtőmaszkja nagyon jól mutat az autón.

Ha pedig egyediség, akkor érdemes belemenni a részletekbe. Nem azért, mert kritizálni, kötözködni szeretnék, hanem azért, mert egy autót és a különbségeket kizárólag ezek a részletek határozzák meg. A VW kezelhetőség szempontjából, jó értelembe véve, egyszerű, mint a faék. Nem kell tanfolyamot végezni, hogy megtaláljuk, és használni tudjuk a hangerősség állító gombot a rádión. Nem kell gondolkozni, hogy be tudjuk állítani a megfelelő hőmérsékletet, akár két zónában a klímán. És nem kell plusz tapadókorongokat tenni a szélvédőre, hogy a telefonunkat láthassuk. Minden logikus, ott van, ahol kell és a telefon kitükrözhető a középső képernyőre. Utóbbit nagyon fontosnak tartom, mert a gyári navigáció nem tud versenyt tartani egy online módon frissülő térképpel, ami még a dugókkal is kalkulál.

Hát a Lexus vagy szándékosan nem ezt a gondolatiságot követi, vagy egyszerűen a japán emberek logikája teljesen más, mint az európaiaké, és ezért nem ösztönös a kezelhetőség. Ha az előbbi igaz, akkor jó lenne egyszer megtudni, hogy miért nem akarják, hogy egyszerű legyen.
A Lexus rádió vezérlése közvetlenül a könyöklő felső csücskénél található. Pár nap alatt meg lehet ugyan tanulni, hogy a csatornaválasztót a kisujjunkkal, az állomáskeresőt a mutató ujjal lehet vezérelni, a hangot pedig a középsővel, de hogy minek kell ezt tanulgatni az más kérdés. Ezen tudás nélkül viszont tekingethetünk lefelé, ha éppen kezelni szeretnénk a rádiót. A hőmérséklet illetve a klíma állítása egy hosszú, 8 gombból álló gombsor segítségével lehetséges. Ezek alatt található az ülésfűtés gombsora. Minden funkciót más-más stílusban kialakított gombbal lehet vezérelni. Ami miatt pedig a korosztályt nem tudtam meghatározni az a középső CD lejátszó. Úgy gondolom, hogy CD lemezt jellemezően az idősebb korosztály használ még. De összességében biztos egyre kevesebben, ezért kár ezzel a helyet foglalni 2019-ben. Az CD lejátszó árából inkább le kellett volna programozni a mobiltelefonok tükrözését a középső képernyőre. A T-Roc haladt a korral és a CD tárat használ kizárólag (ha valakinek szüksége van egyáltalán rá), amit ügyesen elrejtették a kesztyűtartóban.

Mindkét kocsiban egyébként tölthetjük a telefont egy induktív töltő segítségével. Tehát technikailag minimális a különbség. A Lexusokra jellemző műszerfal feletti 2 furcsa szarvacska az UX-ben is megtalálható. A jobb oldalival a sport, normál, eco üzemmód állítható. A másikkal - ami csak a szimmetria miatt van ott szerintem - egyedül a kipörgésgátló kapcsolható ki/be.
Az árkülönbség leginkább két pontban követhető nyomon. A Lexus belső anyaghasználata makulátlan. Gyönyörűen bőrözve van minden részlet, amit a szemünk belát. A műszerfal, az ajtó a kormány mind-mind be van szépen vonva a belső hangulatot igencsak feldobó piros bőrrel. Hihetetlen kényelmes volt a bőr-velúrülés. Tényleg olyan érzés volt vezetés közben, hogy körbevesz az autó, hogy részei vagyunk. A kormány fogása remek, amelyen a Toyota/Lexus autóknál megszokott gombelrendezés található. Innen is állítható a rádió hangerőssége, valamint a vezetést támogató funkciók gombjait találjuk meg rajta. Gyakorlatilag a VW-en is hasonló gombokat találunk a volánon. Mindkét autó nagyon jól, direkt módon reagált a kormánymozdulatokra.  Hiányoltam a Lexusból, a memóriás üléseket valamint az ülésszellőztetést. Számomra ez egy presztízs autó esetében ez már  szükséges tartozék.   A T-Roc ezzel szemben egyszerű műanyag burkolatokat kapott. Bár csak autótesztek során szoktuk kopogtatni a műszerfalat és környékét, de ha valaki ezt szereti csinálni, akkor nem sok puha anyagot talál a VW utasterében.

A másik fontos tényező, ami a két autó közötti árat befolyásolja az a meghajtás. A Lexusban az új generációs, 180LE-s hibrid motor volt, a T-Rocban pedig egy 1.5 TSI benzines erőforrás 150LE-vel.
Mindkét motor esetében tetszett, hogy remekül vitték és gyorsították a rájuk bízott karosszériát. A Lexus valamivel gyorsabb volt és a hibrid motorokra jellemző, autópályán jelentkező kellemetlen zaj jelentősen csökkent. Köszönhető ez egyrészt a jó szigetelésnek és a fejlesztett technológiának. A városi fogyasztás természetesen lényegesen kedvezőbb az UX esetében. Városban ez nem volt több mint 5 liter. Vegyes használat esetén pedig 6,8l-t mértem.
A T-Roc fogyasztását nem tudtam a gyári szintre hozni. Nekem 7,8l volt a vegyes használatú átlag. Ha jobban ráérzek a gázpedál használatára, akkor ez bizonyára javítható, ugyanis csökkentett terhelés esetén automatikusan kikapcsol 2 henger a 4-ből és ezzel csökkenthető az üzemanyag felhasználás.

A teszt konklúziója, hogy nem mondható ki egyértelműen, hogy melyik kocsi a jobb, mert a helyes válasz az, hogy más a kettő. Bár a méretek azonosak, de az egyik autót a praktikum és a logika vezérli, addig a másik egy szerelemgyerek, amit csak érzelemből választhatunk.

• crossover kompak suv teszt troc

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!