Ez nem a VB
A miskolci futam továbbra is mumus marad a srácoknak
A miskolci mumus továbbra is megmaradt a Gulf Racing Hungary Peugeotos duója, a Strider Zoltán Apkó András páros mellett, mert a versenyen történt sajnálatos baleset miatt a futamot a második szakasz közben leintették.
Zoli és Andris nagyon készültek, hogy idén szeretnének célba érni a miskolci versenyen, ami a prológgal kezdődött, majd egy éles gyorsasági után véget is ért a számukra.
„Nagyon rosszul érzem most magam, eltelt pár nap a verseny óta, de a döbbenet nem változott. Nehéz így dolgozni és bármit tenni, mert mindig az ember eszébe jut valami” – kezdte a beszélgetést Strider Zoltán, majd hozzátette. „Úgy érzem már a pályabejáráson elszabadult a pokol, hiszen GPS és sportbírók nélkül kellett menni és már itt nagyon a szabadjára lett engedve minden. Ezek a pályák nem alkalmasak szembe forgalomnál arra, hogy bárki nagy tempóval lepróbálja, hogy kell menni rajta. A mi pályabejárós autónk is megsínylette ezt, a verseny után vihettük a futóműveshez.”
A prológ jól sikerült a srácoknak, bár jobban élvezték volna, ha világosban mehetnek.
„Már korábban többször hangsúlyoztam, hogy nagyon szeretem a miskolci prológot. Élveztem most is és a régi R2-es Peugeotok között egy harmadik időt tudtunk rajta menni. További öröm, hogy egy rajongót autóztattam, aki könnyes szemmel szállt ki az autóból. Ezek pozitív dolgok, de voltak itt negatívak is. Ennek a népkerti prológnak a nézőkről kellene szólnia és ők szeretnék látni, ki megy ott körbe-körbe. Én 39-es rajtszámmal már gyakorlatilag vaksötétben mentem. Ha nincs kivilágítva a pálya nézői szemmel ez élvezhetetlen. Ennyi pénzért miért csak két fénycsóvát kell látni?” – folytatta Zoli.
A Bükkszentlászló – Bükkszentkereszt gyorsaságival kezdtek, ahol a régi Peugeotok viszonylag egy tíz másodperces különbséggel értek a célba.
„Egy tiszta gyorsasági szakaszt mentünk, ahol teljesen jól éreztük magunkat. Úgy álltunk neki, mintha a Peugeot Kupában mennénk, a szívó 208-asok idejét figyeltük.
A Német Gabi űridőt ment, a többiekkel egy viszonylag szoros intervallumban voltunk. Hosszú áttétel van a kocsinkban, ami inkább a későbbi gyorsaságikon jött volna ki, hová is lehetünk jók. Ettől függetlenül élveztük” – mondta Strider Zoltán.
Sajnos ennyi volt a versenyzés számukra, mert egy sajnálatos haláleset miatt véget is ért a Miskolc Rallye. Bár a versenyzők etapban teljesítették a körön belüli hátralévő szakaszokat.
„A második szakasz előtt egy másik csapat hozzátartozója szólt nekünk, hogy etap lesz, de akkor még nem tudtuk mi történt. Kb. 25 perc volt mire sorra kerültünk, előttünk ment be a rendőrautó a pályára. Ilyenkor jöttek a pletykák, hogy egy néző, meg minden hasonló, amit az emberek ki tudnak találni. Andris folyamatosan gyűjtötte az információkat, és amikor beült, akkor mondta, hogy nagy lehet a baj. Én mondtam neki ez viccnek is rossz és úgy mentünk le a pályán, hogy nem tulajdonítottunk ennek nagy szerepet. A tankoló zónában mondta a csapat, hogy ez komoly. Az ATB-sek már pakoltak, de azt elmondták, hogy ezt nem kellene engedni, hogy ilyen minőségű pályán és veszélyes szalagkorlátok között versenyezzünk. Amire már egyszer rádőlt egy fa, az a közúti forgalom számára sem alkalmas. Közlekedésmérnök vagyok, hallottam már ilyen dolgokról. Amikor a versenyautóval felborulsz, az övet azonnal kivágják, így kellene ezt egy szalagkorláttal is tenni, amikor megsérül. Ez ilyenkor már nem véd meg, hanem nagyon kárt tud okozni. De beszélhetnénk a gumizásról és a lassítók használatáról is. Sátáról Ózdra miért kellet volna végsebességen menni? Most lehet mondani nem vagyunk elég tökösek ehhez, de ezt nem csak én mondom. Mitsubishinél ez jócskán 200 feletti tempó is lehetett volna. Sportszakailag ez egy zéró, hogy ilyet megengednek. Rallye1-ben a pilóták nagy része tapasztaltabb, mindenki ment már gyorsan, az R2-esek és az R5-ösök 170 körül mennek, de ezen a pályán a Rallye2-nek is kellett volna menni. Miért a legmélyebb vízben kell meg tanulni úszni? Ez nem a VB, a legtöbb embernek ez a sport egy hobbi. Nem tudom a történtek után felnyílik ezen az emberek szeme, vagy ez így jó és tovább folytatódik így minden. Mi elgondolkodunk, szükségünk van erre vagy sem.
A baleset után szakmáztunk kicsit pár versenyzőtárssal. A hivatásos sofőrök, aki ebben élik le az életüket, egy nap kétszer 4,5 órát vezethetnek. A hivatalos időterv szerint nekünk reggel héttől este kilencig kellett volna mennünk. Ez 14 óra. Mindezt úgy, hogy az előző napon már sötétben indulsz a prológon. Pár óra alvás után kell ezt végig csinálni. Nem akarok a nagy megmondó ember lenni, mindenki gondolja át, és vonja le a következtetéseket” – tette hozzá Zoli.
Zoli és Zsolt nagyon jóban voltak, ahogyan ezt sokan elmondhatják. Közösen forgattak egy Tv műsort a Zoli tulajdonában lévő Wartburggal, majd tervezték a következő Audis kalandot is. A verseny után Zoli ezzel az autóval vett részt az I. Répáshutai Veterán Felfutón, ahol az elért kategória második helyét Tóth Zsoltnak ajánlotta.
„Tóth Zsoltot tíz éve ismertem meg, nagyon jó viszonyban voltunk, ami az elmúlt egy hónapban még jobb lett, hiszen a TV-s műsorába tesztelte az egyik autónkat. Sokat találkoztunk, sokat beszéltünk telefonon és terveztünk közösen újabb autókat bevonni a műsorba. A halála nagyon nagy veszteség a mind a családja, mind pedig a rally-s társadalomnak. Egy pillanat műve tönkretett mindent és már most nagyon hiányzik. Az egész Gulf Racing Hungary csapat nevében őszinte részvétünket fejezzük ki a családja számára” – tett hozzá Zoli.
„Nagyon nehéz lesz ezek után újra versenyautóba ülni és száguldozni. Azt érzem mi versenyzők is felelősek vagyunk, hogy ilyen megtörténhet. Amikor megnézel egy belső felvételt a pályáról, ti is láthatjátok, hogy a szalagkorlátok nincsenek jó állapotban. Ki kellene állnunk magunkért és azt mondani nem megyünk” – zárta a beszélgetést András.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
