Ha lenne is baja, azt is megbocsájtanám – Dacia Duster Prestige Blue dCi 115 4WD

Rengeteg embert ismerek, aki a Dacia szó hallatán még mindig viszolyog. Akik úgy gondolják, hogy a román márka nem volt és nem is lesz olyan színvonalú, amelyet ők valaha is elfogadnának. A Duster az élő példája annak, hogy milyen óriási tévedésben vannak ezek az ismerőseim. Szerencsére persze ez csak egy része és valószínűleg egyre kisebb része, a vásárlóknak, hiszen ennek a típusnak a sikere töretlen. 2021-ben a két Suzuki (Vitara és SX4 S-Cross) után a harmadik legnépszerűbb autó a Duster volt a hazai piacon. Összeségében pedig több, mint 2 millió eladott példány bizonyítja, hogy a feltevés a Dacia márkáról és elsősorban a Dusterről, teljes mértékben hibás alapokon nyugszik.  Mondjuk presztízse nem sok van, de minden másból jócskán el van látva.

Házon belül az egyetlen oka, hogy nem lesz erős konkurense Renault csoport többi hasonló típusának egyes-egyedül az, hogy sokkal tudatosabban építi a márkák közötti falakat a Renault, mint ahogyan azt például a Volkswagen teszi. Utóbbi beleesett abba a hibába, hogy úgy felhúzta a „keleti” márkáját, a Skodát, minőségben és felszereltségben, hogy racionális okok mentén szerintem senki nem vesz manapság VW-t.

Mit is értek ezalatt? Semmiképpen nem azt, hogy a Duster ne lenne jó autó. Még azt sem, hogy az összeszerelési minőséget kifogásolni lehetne. Kifejezetten jónak mondható ugyanis a Duster ebből a szempontból. Az viszont tényszerű, hogy a belső, meglehetősen komor, fekete műanyagokkal borított belső teret alig-alig dobja fel bármiféle feltűnő dizájn, szín vagy éppen változatos anyaghasználat. Kemény műanyagok vannak javarészt mindenhol, illetve a Duster üléseinél lehet kényelmesebbet is elképzelni. Egyáltalán nem rossz, inkább erős közepes. Nincs deréktámasz, az ülőfelület lehetne hosszabb és az oldaltartása sem a legjobb, de azt kell, hogy mondjam, hogy jó is ez így. Nem kényelmetlen egyáltalán, első ránézésre még csak csúnyának sem mondható a mostani Dacia design-ban megjelenő hátlap és kárpit. A modellfrissítés következtében pedig még a fejtámla is szebb, praktikusabb lett. Ha valaki esetleg jobbat akar, akkor vehet Nissant vagy Renault-t.
Nem szeretnék félreérthetően fogalmazni, inkább csak arra akarok utalni, hogy ahol kell, odatették magukat a tervezők, de figyeltek arra, hogy a funkcionalitásban maradjon erős a Duster. A másik szempont pedig valószínűleg az volt, hogy az árak se szaladjanak el a világ végéig. A megújult Duster még mindig 5 millió forint alatt indul és a csúcsfelszereltségnek számító tesztautónk sem került 7,5 milliónál többe. A mai világban pedig (és fájó ezt kimondani, ha belegondolok, hogy ezért a pénzért is mennyit kell dolgozni) ez a vételár elképesztően jónak számít az új autók piacán.

Kívülről a Duster minimálisan változott. A második generáció módosításai teljesen felhozták a Duster külső vonásait a többi márka színvonalára. Erőt sugárzó, karakteres vonalvezetése, a lökhárítók csapott formája első ránézésre is arról árulkodik, hogy a Duster nemcsak aszfalt utakra készült. Az első lámpatesteken kívül, a hátsók is újak lettek. Kicsit sajnálom az utóbbit, mert a korábbi Jeep Renegade-ra hajazó hátsó lámpák helyett az új arculatnak megfelelő Y formájú alakzat jelenik meg rajta. De legalább most már ez is nappali fényre is képes, amely előremutató változtatás. A 17” -es kerekek ideálisak méret/ár szempontjából és egyben jól is mutat az autón a vadonatúj alufelni design. Hosszában, széltében nem változott az autó. Továbbra is egy ideális méretű városban és hosszú távú útra is alkalmas kompakt mérete van, ahol a csomagtér esetében sem kell kompromisszumokat kötni. Az alaphelyzetben 445 literes csomagtér a hátsó ülések 1/3 – 2/3 arányú lehajtása után közel 1,5 köbméter.

 

Szintén nagyon pozitív, hogy a Renault-nál már ismert kártyakulcs is rendelhető hozzá, amely, ha a zsebünkben van, az autó automatikusan kinyílik, távolodva tőle pedig bezáródik.

A belső tér legszembetűnőbb pontja a 8” -es érintőképernyős központi kijelző, melyre a telefonunkat vezeték nélkül is kitükrözhetjük. Maga az infotainement egyszerű, éppen ezért könnyen kezelhető. A szintén opciósan rendelhető 360^O -os kamera jó segítséget nyújt a városi manőverezések során. A kijelző alatt a mutatós klímavezérlő, illetve pár gyorsgomb található. Tökéletes aránya a digitális és analóg funkcióknak.

A tesztautónkat egy 1,5 literes dízel erőforrás hajtotta. Be kell valljam őszintén, hogy kifejezetten szerettem ezt a motort. A 115 lóerős, 260Nm nyomatékkal rendelkező erőforrás tény, hogy nem egy erőgép, de normál használatra teljesen elegendő. A fogyasztása tényleg csodálatos. Vegyes használat mellett 5,9 litert fogyasztott nálunk, ami egy négykerék meghajtású autótól egészen kiváló. A másik előnye pedig, hogy rendkívül csendesen járt, alig hallatszott be a menetzaj az utastérbe és szinte észrevétlen volt, amikor a start/stop ki-be kapcsolta. A hozzá kapcsolódó 6 fokozatú váltó kifejezetten jónak mondható. Egyes fokozatánál látszik, hogy az autó tényleg terepre is készült, nagyon rövid az áttétel (egyébként kettesben is simán indul, szóval akár rá lehet szokni arra is, hogy városban nem használjuk az egyest).

Leginkább a Dustert azért lehet szeretni, mert nem akar több lenni, mint amire való. Nem akar többnek látszani, mint amire való. Egy ideális „bakancs”, amely elnyűhetetlen minden körülmények között. A Duster egy megfelelő terepes képességekkel rendelkező SUV, amit nem kell félteni, nyugodtan elvégzi a munkát és elvisz egyik pontból a másikba. Ráadásul ezt megfelelő a takarékossággal teszi. Így azokat a problémákat is meg lehet neki bocsájtani, amit előzőekben felsoroltam.

• 2021 Dacia Duster teszt dacia duster Dacia Duster Prestige Blue dCi 4WD teszt duster 2021 Duster 4x4 dízel teszt Duster dízel teszt Duster teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!