Túrázgatás – Honda NT1100

Annak ellenére, hogy egy meglehetősen karakteres, már-már vagánynak mondható frontrészt alkottak az új NT-nek, számomra a „nyugalom és béke szigete” típusú motorozási élményt nyújtotta a vele töltött időszak. Egy mindenféle extrém kiugrásoktól mentes gurulást. Az NT annyira kezes, hogy nem is jut eszünkbe, hogy az adrenalin löketet várjuk, inkább sok-sok békésen megtett kilométert kívánunk tőle.

Az NT1100 megalkotási koncepciója egészen egyértelmű, csakúgy, mint a módszertana. Utóbbit az autógyártásban is ismerhetjük, hiszen az azonos platformra, jelen esetben vázra készült, ámde különböző funkciót ellátó jármű készül belőle. Így lett az Africa Twin alapjaiból egy, a szélesebb tömegek számára megalkotott motor. A felhasználók 90+ százaléka ugyanis sosem hagyja el a földutat, továbbá az átlagos felnőtt magasság is alacsonyabb annál, mint amivel az Africát kényelmesen meg lehet ülni. Röviden megfogalmazva ennyi az NT. A recept pedig annyira egyszerű – és éppen ezért nagyszerű -, hogy ki merem jelenteni, a túramotor kategória visszatért.
Persze vannak aggályaim ezzel kapcsolatban, hiszen a dizájn valamelyest egy nagytestű robogóé is lehetne, nem kardános a hajtás és a csomagtartó kapacitása is limitált. Másfelől viszont ez egy valós országúti motorkerékpár, nem pedig egy olyan túraendúró, amelyik persze sosem fog terepre menni.

A rugóút megváltoztatása, valamint a kisebb, 17” -es kerekek révén egy sokkal ideálisabb ülésmagasságot hoztak ki az alapokat adó Africa Twinből. A 3 centiméterrel alacsonyabb, 820mm-es üléspozíció lényegesen nagyobb réteg számára ad lehetőséget a használatra. Ezzel az ülésmagassággal 165 centi fölött már jól használható. A szélvédelemmel elégedett voltam. A plexi viszonylag széles terjedelemben módosítható, bár azt nem értettem, hogy a könnyű állíthatóságot, amelyet számos Honda modellben sikerült megoldani, itt miért nem. Csak a motorról leszállva tudtam azt mozgatni. Szintén zavaró volt, hogy az állandó fényt adó index a plexi kézvédő részénél visszatükröződik, ez vezetés közben a látókörömben volt.
Az viszont egyértelműen előny, hogy a lámpatest és az indexek miatt kiválóan látható és jóval nagyobb terjedelműnek tűnik a motor, mint amekkora valójában. Emiatt a kocsisor a megszokottnál sokkal gyorsabban és előzékenyebben tárja szét előttünk az utat. Egészen nagy a presztízse.

A kéthengeres 1100 cm³ erőforrás emberi erejű, 102 lóerős. Elegendő egyedüli, vagy páros motorozáshoz is. Kellemesen gyorsul, magabiztosan lehet vele motorozni. A hangja meglehetősen egyedi, véleményem szerint megosztó. Nekem például nem tetszett, de a környezetemben volt olyan, aki kifejezetten dicsérte a hangját. Az viszont tagadhatatlan, hogy erősen szól, nem kell attól félni, hogy nem hallják meg közeledtünket.
Kifejezetten jól fogyaszt az Africaból ismert erőforrás. Átlagosan 5-6 liter közötti fogyasztással számolhatunk. A felfüggesztése jó, és bár nem sportmotor, jól lehet vele haladni a kanyarokban, dinamikusan mozog, kényelmesen és jól dönthető. A hatsebességes váltó kényelmes, problémamentesen működött.

Az 5 milliós árról kimondható, hogy versenyképes, sőt kifejezetten jó. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy rengeteg extrát kapunk alapáron. Elsősorban olyan extrákat, amelyek a túrázás során kincset érnek. Markolatfűtés, tempomat és oldalsó túradobozok. Az első kettő természetesen kifogásmentes és nagyon jók, a túradobozok zárszerkezetén viszont lehetne mit javítani. A méretükkel nincsen probléma, simán elfér bennük egy zárt bukósisak is. Látszik azért, hogy jó néhány helyen a költségek alacsonyan tartása miatt sok minőségi, illetve kivitelezési kompromisszumba ment bele a Honda. A kormányon lévő kezelők műanyag házának a minősége például kifejezetten kérdőjeles. Tényleg apróság, kár érte. A fényezés nélküli matt fekete műanyagok látványát simán meg lehet szokni és összeségében az egész motor formája, külalakja mutatós. Nehéz ugyan túllépni azon, hogy milyen nagy a hasonlóság az X-ADV orr része és az NT között, de ez azt a kijelentést nem értéktelenít, hogy szép formájú motorról beszélünk.

Az NT központi kijelzőjét kifejezetten nagyra értékelem. Egy az egyben az Africa Twinből származik, változtatás nélkül. Itt is el tudom mondani, hogy a kezelhetősége haladó tudást igényel. A kormány bal oldalán elhelyezett kezelőt úgy használni, hogy nem pillantunk oda, számomra lehetetlen volt 1 hét után, de el tudom képzelni, hogy sok gyakorlás, használat után ez is menni tud.
A dupla kijelző egyébként jól átlátható, a felsőt érdemes használni, hiszen ezen sokkal több információ helyet kapott és mutatósabb is. Mivel nem tudom elképzelni, hogy valaki ki fog állni hosszabb időre az NT nyergéből (amely persze benne van, mint potenciális opció az Africa Twint használóknál), ezért nem sok értelmét látom a dupla információnak. De inkább kétszer, mint egyszer sem (de ha már így, akkor jobb lenne, ha nem pár tizedes késéssel követnék egymás a két kijelzőn megjelenő információk).

A Honda NT1100 egy kifejezetten komfortos motor, nemcsak a vezető, hanem az utas számára is. Az utas, kormány, lábtartó háromszög ideálisan van elosztva, egészen hosszú utazás után is fáradság mentesen tudunk a széles nyergéből leszállni. A hátsó dobozok úgy lettek elhelyezve, hogy nem zavarják az utast.

Mondhatom azt, hogy hiánypótló az NT1100. Sok funkcióra alkalmas motorkerékpár, hiszen az említett túrákon kívül városban is jól használható, kényelmes motor.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.