Honnan jön a haszon, avagy az elektromos autózás árnyoldala.

Nagyjából 5-6 évvel ezelőtt vette tehát kezdetét az a fajta autóipari forradalom, amelynek a mai napon szemtanúi lehetünk. 6 év pedig nagyon-nagyon kevés idő az autóiparban, hiszen jószerivel ennyi a legrövidebb modell ciklusa egy járműnek. Nagyobb sebességbe kellett tehát kapcsolni azoknak a gigászi méretű gyártóknak, akik eddig irányították a piacot. Sőt, ki kell mondani, hogy ebben a tekintetben a nagyok a vezetői szerepből követőkké váltak.

Mivel a GDP jelentős, kétszámjegyű százalékát adják az autógyártók és a hozzájuk kapcsolódó hatalmas iparágak, ezért érthető módon elindult egy politikai lobby. Tegyük széles körben vágyott cikké az elektromos autózást. Persze a zöld lobby ott volt, de ahhoz kevés, hogy jelentős tömegek többszörös értékű autót kezdjenek vásárolni. A sokszorosra duzzadó árcédulát pedig kiegészíti egy jó nagy adag macera, ami az elektromos autózással jár.
Kicsit félve mondom ki, hogy egyfajta vallási ragaszkodáshoz hasonlatos, ami a föld bolygó megmentésért zajlik. Nem elítélni szeretném ezt természetesen, a megállapításom csupán ahhoz kapcsolódik, hogy amit gazdasági racionalitással nem lehet elérni, ott egyetlen módszer marad. Hinni kell benne, el kell érni, hogy az emberiség abban higgyen, hogy az elektromos autózás lesz a megoldás a jelenlegi Öko problémára. Ez utóbbiban vagyok én némiképpen szkeptikus, de az biztos, hogy ha elektromos autóval járunk, vegánok leszünk az biztosan segít valamit.
Szkepticizmusom oka, hogy a politikai üzenetek gyakran önös, vagy egyéb érdekcsoportok gondolatai mellett húzódnak, amit pedig a pénz irányít és nem a feltétlen jószándék.

Az elektromos autózás elterjesztésének és a többletköltségek csökkentése miatt lett számos országban adókedvezmény, jelentős mértékű állami támogatás, illetve például kis hazánkban ingyen parkolás, illetve kezdetben az utcai töltőpontok ingyenes használata.
2021-et írunk és ki lehet mondani, hogy a Teslat nagymértékben megközelítik az újonnan megjelenő elektromos autók. Hatótávolságban, technológiában minimális a különbség, szolgáltatásokban van elmaradás, kivitelezési különbségben, minőségen pedig le is lett hagyva az amerikai gyártó.

Tény viszont, hogy az elektromos autózás nem olyan jó business, mint amihez az autómultik hozzászoktak. Kevesebb alkatrész, lényegesen kevesebb szervizköltség a modell ciklus alatt és költség szempontjából komoly kitettség az akkumulátor gyártók irányába.

A másik probléma továbbra is a töltés megoldása. A hagyományos autózás előnye a korlátlan távolság megléte, hiszen 5-10 percen belül újabb sokszáz vagy akár ezer kilométer megtételére alkalmas egy benzines vagy dízel jármű. A villanyautókat pedig hosszú órákon keresztül töltögetni kell. Így volt az elején izgalmas alternatíva az ingyenes töltés, ami kompenzálta a macerát. Tudni való volt, hogy ez nem tart örökké és előbb vagy utóbb fizetni kell az áramért.

És itt indul az üzlet.

A nagy autógyártók vegyesvállatokat alapítottak és elindult a várt fejlődés az elektromos töltőhálózattal kapcsolatban. Ilyen az Ionity, amely egész Európát lefedő nagyteljesítményű töltőhálózatot fejleszt. A helyzet alapvetően teljesen ideális lenne, hiszen ezen töltők segítségével 20-30 perc alatt annyi elektromos áram juttatható bele az akksiba, hogy jó pár száz kilométer is megtehető vele. Így az e-autózás természetesen élhetővé válik, de az érem másik oldalára a milyen áron kérdés van felírva.

Néhány irányszámmal érdemes megismerkedni:

Ha le akarjuk egyszerűsíteni a képletet, akkor a kW fogyasztást valahogyan össze kell tudni mérni a hagyományos motorok átlagos literben mért fogyasztásával. Ha ezt végtelenségig egyszerűsíteni akarom, akkor legyen a matekpélda alapja 8 literes benzinfogyasztás. Ugyanilyen alapon számoljunk egy elektromos autó fogyasztását 20kW-al. (előbbi szórása persze sokkal kisebb, mint az utóbbinak, ha a vezetési stílust és a körülményeket figyeljük, de nagyjából ki lehet indulni ebből a két adatból)

Az áramot kw/h mértékegységben számlázzák. A legolcsóbb összeget akkor láthatjuk ennek ellentételezésekor, ha napelemmel rendelkezünk és az áramszolgáltatónak Mi szeretnénk eladni az áramot. Ekkor ~13 Ft-ot ér egy kW.

Amikor az otthoni fogyasztóinkhoz vesszük az áramot, akkor találkozhatunk vezérelt díjjal, ez nagyjából 25 Ft és normál díjszabással, amely szintén nagyságrendileg 36 Ft. (bocsánat az esetleges pontatlanságért, de egyelőre nem nőttem fel odáig, hogy a villanyszámlát meg tudjam érteni.)

Mi történik, ha utcai töltőn keresztül vásároljuk az áramot? A hagyományos 22kW/h váltóáramú töltő díjszabása nagyságrendileg 100 Ft. A gyorstöltő díja pedig egészen változó, de rendkívül komoly extrémitásig el tud menni (előfizetés nélkül 280 Ft/kw). Az áttörést jelentő 75kW töltésre képes egységek díja 150 Ft körül mozog vagy annál is több. Németországban legutóbb 0,79 EUR díjjal találkoztam (mai áron 284 Ft) egy autópálya melletti Ionity gyorstöltőnél.

Az üzemanyag ára most szabályozva van és 480 Ft egy liter. Mondhatjuk azt, hogy ez nem „normál” körülmény. De fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a lakossági áramdíjak is ilyen nem normál körülmények közé tartoznak. Ezt mindenki pontosan látja, aki valamilyen módon kapcsolatban van ipari fogyasztóval. Ott ugyanis soha nem látott áramdíj emelkedés van, amely nem mehet át a lakosság felé közvetlenül. A fogyasztási termékek árán keresztül persze igen, így lesz is infláció emiatt is, de ez más téma. Magánszemélyként tehát örüljünk a kötött áraknak és bízzunk benne, hogy örökké így lesz (de nem!).

Az előző számokból jól látható, hogy nagyon sokszoros haszonkulccsal értékesíthető az utcai áram. Ez a lehetőség pedig tökéletes az autógyárak számára, hogy az elektromos autóknál kiesett hasznot pótolják. Az új világban ugyanis nem az eszközön lesz jelentős fedezet, hanem a használatból. Felejtsük el ugyanis, hogy a saját házunknál betöltött áram elegendő lesz a folyamatos, eddig megszokott autóhasználathoz, ugyanis az autóhasználat nem olyan homogén módon zajlik, ahogyan az áram bele tud csorogni az akksiba. Az otthoni konnektorból nagyságrendileg 100 kilométernyi áram tölthető az autóba naponta. De ez kevés, máshol is kell tölteni, ha nem csak a munkahelyi bejárásra akarjuk az autót használni. Ráadásul ez a lehetőség nem mindenki számára adott, hiszen nem minden lakás mellett van utcai konnektor.
Való igaz, hogy az üzemanyag ára is megy fölfelé, de a mértéke lényegesen kisebb, mint az áramé az elmúlt 1-1,5 évben. Fontos tudni, hogy az elektromos áram nagykereskedelmi ára 2,5 szeresére növekedett egyetlen év alatt Magyarországon.   

A matek tehát 150*20, azaz 3000 Ft-os költsége az elektromosnak 100km-re jelenleg, ha utcán töltünk. Benzines autónál 480*8 azaz 3840 Ft.

Lehet találni olcsóbb töltést, sőt van még olyan hely, ahol ingyen lehet tölteni. De a lényeg, hogy a kényelem, a macera nélküli közlekedés milyen váltószámmal működik. Ha az áram ára megy föl az utcán és nincsen állami beavatkozás a díjakba, akkor sok-sok ember ruházott be olyan eszközbe, amely azon kívül, hogy nem térül meg, még jó sokba is került. Az áram felső ára pedig egy ponton túl kontrolálhatatlan lehet, ha nincsen egyéb szabályozó. Egy kritikus tömeg után az elektromos autók töltéséből élhetnek meg az autógyárak, ők pedig legfőképpen az akkumulátor beszállítók árképzésének lesznek kitéve.
A jövő tehát nem feltétlenül rózsás, mert egyszerű közgazdasági tény, hogy a sok villanyautó növeli az áramfogyasztást, ami tovább hajtja majd felfelé a villamosenergia árakat. A vége viszont jó lesz környezetvédelmi szempontból, mert nem bírjuk majd megfizetni és járhatunk gyalog. Ez pedig végül megmenti a földet.

• áram ára e mobility elektromos költségek elktromos autozás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!