Jön az Astra mindenit érzés? – Opel Astra Sports Tourer 1.5D

Számomra különleges érzés volt beleülni a vadonatúj Opel Astrába, mert közel 25 évvel ezelőtt egy kombi F Astrám volt. Az akkori motor 1.7l -es dízel (négy hengeres) és ha jól emlékszem 60Le-s volt. A mostani 1.5-ös dízel (három hengeres) és több mint kétszer annyi, 122Le-s teljesítménnyel rendelkezik. Az extralistát nem is érdemes összehasonlítani, mivel az akkori Astrámban az ég világon semmi extra nem volt a mai felfogás szerint. Biztos akkor is volt lista, de nem lehetett benne más, mint a hátsó fejtámla, vagy az állítható magasságú biztonsági öv. Bár megkockáztatom, hogy az én szép fehér Astrámban még ezekkel sem rendelkezett. Sajnos már nem emlékszem pontosan. Amire viszont örökre emlékezni fogok, hogy az 50l-es teli tankkal, ha kellően ügyes voltam, 1000km-nél is többet tudtam menni, úgy 4,6-4,7-es fogyasztásra volt képes.
A fél ország tele volt hasonló autóval, a legnépszerűbb céges autónak számított, sőt biztos mindenkinek rémlik, hogy a rendőrség is ilyeneket használt, igaz 5 ajtós változatban. Így bizonyára mindenkinek van egy története, amelyben szerepel így vagy úgy egy Astra (és bízom benne, hogy nem egy műbőrös hátsó ülés történet jut eszébe senkinek).

A mostani széria 2015 óta van a piacon. Sikertörténetnek indult ez a típus, hiszen 2016-ban az év autója díjat is bezsebelte. Az elődmodellhez képest a drámai súlycsökkentés volt a fő különbség és technikai vívmány, természetesen a külső és belső teljes formai változáson kívül. 200kg-mal lett könnyebb az autó, miközben méreteiben közel azonos, némiképpen kisebb lett. 2019-ben faceliftet kapott, melynél sok szembetűnő változás nem történt, viszont teljes egészében új motorválasztékkal folytatódott az értékesítés. Az új motorok közül az egyik legizgalmasabbnak tűnő 122Le-s, 3 hengeres dízel motoros változatot teszteltük, amelyhez egy 9 sebességes automata váltó kapcsolódik. Az alapban is rendkívül jól felszerelt GS Line változattól kapható ez a kombináció, amely további sok-sok extrával van kiegészítve. Az eredmény? Olyan felszereltség, amely gyakorlatilag tartalmaz mindent, amit a mai modern autógyártás nyújtani képes. A hátránya viszont az lett, hogy nemcsak tudásában, de árában is nagyon magas szintre került az autó. Tömegmárkák esetében ugyanis egy 10 millió forint feletti listaár meglátásom szerint meglehetősen redukálja a vásárlói kört. Egy olyan piacon, ahol a versenytársak között találjuk a VW Golfot, Kia Ceedet, Ford Focust vagy éppen a Skoda Octaviat, meglehetősen kritikus pontja a megítélésnek az autó ára. Induló listaára egyébként a szériának 5 ajtós változat esetén 5,4, kombi verzióban 6,3 millió forint. Ebből is látható, hogy elképesztő extra kavalkád fogadott a belső térben. A teljesen digitális műszerfaltól kezdve a nemcsak első, hanem hátsó ülésekre is vonatkozó ülésfűtésig.

A dízel motor, annak ellenére, hogy egy vadonatúj fejlesztésről van szó, nem nevezhető cseppet sem csendesnek. Hangja ugyan nem zavaró, de még az utastérben is jól hallható az egyáltalán nem kellemetlen dízel hang. A motor nem kifejezetten dinamikus, cserébe a vegyes fogyasztása csupán 6,3l. Autópályán nagyon gazdaságosan 5,2 körüli fogyasztással jártunk, viszont a városban meglehetősen sokat, 8l-t eszik. Így bármennyire is próbálkoztam, nem tudtam elérni az annak idején elért F Astrás fogyasztási átlagomat. Ezt a „szomorúságomat” kompenzálta az a környezet és technika, amelyet az Astrában felsorakoztattak. A penge élességű 8” középső kijelzőre természetesen tükrözhető a mobiltelefonunk. A menü rendszer rendkívül jó átlátható és igazán könnyen kezelhető. A sávtartó, adaptív tempomat pedig remekül végzi a munkáját. Az ülések sportosa, és rengeteg pozícióban állíthatóak. Külön pozitívum, hogy az ülőlap hosszúsága is állítható, így kellemes comb tartást ad a lábnak. A gombok és azok elrendezése szintén logikus, egy szempillantás alatt átlátható minden gomb és kezelőegység. Magasabb felszereltségi szintek esetén, így a tesztelt modellben is digitális műszerfalat kapunk. Ennek elrendezése szintén jól átlátható, viszont hiányoltam a személyre szabási lehetőségeket. Egy teljesen digitális műszerfal ugyanis erre rengeteg lehetőséget, variációt szokott adni. Az Astra esetében gyakorlatilag csak a műszerfal két szélén elhelyezkedő mutató információtartalma volt variálható. Grafikai szempontból pedig nem kínált egyetlen opciót sem. Ezek talán jobban megbocsájthatóak, mint az, hogy a digitális mutató pici késéssel (lassú reakcióidővel) mutatta a sebesség változását.
A fenti apróságtól eltekintve egy kényelmes, számos rakodóhellyel ellátott utastere van az Astrának, mely hangulatában konzervatívnak mondható.

Nagyon tetszett a csomagtér felnyitására szolgáló gomb, amely a vezető ajtaján kapott helyet. Ennek segítségével úgy nyitható ki a csomagtér, hogy közben az is állítható, hogy az milyen magasságig nyíljon fel.

Az, hogy a fenti kényelmi funkciók és az új környezetvédelmi előírások miatt átfésült motorválaszték elég lesz-e ahhoz, hogy a K szériás Astra felvegye a versenyt a rendkívül erős konkurenciával, az ki fog derülni a következő 1 évben. Annak ellenére, hogy egy kényelmes, jó autónak találtam, nem vagyok benne teljesen biztos. De ennél sokkal kíváncsibb vagyok arra, hogy a PSA mit fog kezdeni az Opel márkával a jövőben, melynek legjobban ismert modellje az Astra. A Fiat márkával kiegészülő PSA csoport ugyanis így már rendkívül sok márkával fog rendelkezni – Peugeot, Citroen, DS, Opel, Fiat, Chrysler. Az pedig nem lesz könnyű feladat, hogy a számos tömegmárka közül kinek, milyen szerepet/imázst fog adni a konszern. Ezt talán a mai napon még senki, vagy nagyon kevesen tudják. Az viszont látható, hogy ahhoz, hogy az Opel újra régi fényében tudjon tündökölni, nagyon hiányzott a Peugeot.

• astra k teszt astra teszt opel astra opel astra 1.5 dízel opel astra dízel opel astra k opel astra sports tourer dízel

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!