Kívül kicsi, belül nagy. Mi az? – Hyundai i10 1.2
-
Szőnyi Zoltán
- január 27, 2021
- Komment
Rengeteg oka van annak, hogy mostanában fehér holló az a gyártó, aki mini kategóriában új autót mutat be. Talán a divat a legfontosabb oka, hiszen manapság imádunk magasabban ülni. Ha tovább kutatunk a lehetséges okok között, akkor az árhoz, illetve a biztonsági és környezetvédelmi előírásokhoz jutunk. A kis méretű autókra ugyanis ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint egy luxusterepjáróra. A CO2 kibocsájtási határok, büntetések, valamint a különböző kötelezően beszerelendő vezetéstámogató funkciók, biztonsági eszközök ára sokkal nagyobb arányban hat a végső árra, így kis autót vásárolni egyre kevéssé éri meg.
A Hyundai viszont úgy döntött, hogy dacol a korral és idén bemutatta a teljesen megújult i10-et, egy kisautót, amely teljes mértékben a városi igényekhez igazodik. Bizonyára azzal vádolta meg valaki a Hyundait, hogy unalmas az i10 sorozat és a szürke hangulatot fel kell dobni néhány divatelemmel. Éppen ezért mindent bevetettek, amitől kitűnik az i10 a sorból. Egyedi, a márka arculattól kicsit eltérő frontrészével, illetve a divatos, opcióként rendelhető feketére fényezett tetőjével határozottan feltűnő jelenség. A LED-es nappali fény kerek búrája elsőre megütköztető, de az egyhetes együttlétünk végére kifejezetten megbarátkoztam vele. Bohókássá vagy mondhatjuk azt is szokatlanná teszi a kisautót. Hasonló módon meglepő mintázatú az alufelnije is és nagyautós hatást kelt a mai korban szinte „elengedhetetlen” feketére fényezett visszapillantó házba integrált indexlámpa is. Nagyon tetszett az autó oldalán a C oszlopra elhelyezett i10 felirat. Ami viszont kevésbé, az a ködlámpa helye. Nyilván költségtakarékossági okból azonos a lökhárító, akár ködlámpával, akár enélkül rendeljük az autót. A mi esetünkben egy viszonylag egyszerű módon le lett dugózva a helye. Ennél elegánsabb és minimális többletköltséget jelentő lett volna, ha egyszerűen minden változatnál az alapfelszereltség részeként szerepel a ködlámpa.
Talán kevésbé lóg ki a sorból az autó hátsó része, hiszen oda egyáltalán nem jutott semmiféle extra elem. De lehet pont ez volt a cél, hiszen a hátsó traktus, a lámpák formája és a karosszériaelemek íve teljesen a márka többi autójára emlékeztet.
Amit igazán szerettem az i10-ben, az a belső tér. Mivel az autó kerekei teljesen a négy sarokba kerültek, így a tengelytáv jócskán növekedett, összesen 40mm-t, így 2425mm lett, miközben az autó hossza az elődmodellhez képest szinte semmit nem változott. Ez a tengelytáv összehasonlításképpen eggyel nagyobb kategóriás autók esetében is versenyképes. Például egy Swift tengelytávjától csupán 2,5 centiméterrel marad el, így az utastérben nagyon kellemes helyet kapunk. Egyáltalán nem érezni, hogy egy 3,7 méternél is kisebb autóban ülünk. A fej és lábtér mind az elöl ülőknek, mind pedig a hátsó ülésen utazóknak tökéletesnek mondható. Természetesen ez abban az esetben igaz, ha négyen utazunk az i10-ben. A hátsó, középső utassal kiegészített utazást csak nagyon szükség esetére tartogassuk.
A belső tér minősége egyébként közepesnek mondható. Elég sok a kemény anyag, bár ezek összeillesztési minősége megfelelő. Nem kopog, nem zörög sehol, de tapogatni nem nagyon érdemes a borításokat, mert az nem fog senkit tökéletes elégedettséggel eltölteni.
Látható, hogy a tervezéskor igyekeztek költségcsökkentési megoldásokat találni, így például kimaradt a könyöklő, a hátsó utasoknak pedig manuális ablakemelő jutott. Ezektől az apróságoktól eltekintve egy rendkívül bőségesen felszerelt autó a Hyundai i10. Ülésfűtés, kormányfűtés, tempomat, sávtartó, jól átlátható, igény szerint személyre szabható 8” -es központi színes, érintőképernyős kijelző is található az autóban, amelyre természetesen a telefonunk is kitükrözhető.
A három választható teljesítmény közül a közepes, 1.25 literes 84 lóerős szívó benzines erőforrás hajtotta a járművünket, melyhez egy ötfokozatú manuális váltó kapcsolódott. Úgy gondolom, hogy ez a teljesítmény tökéletesen elég ennek a kisautónak. Ugyan a gyorsulási értéke nem túl szexi 100-ig (12,6mp), de egy jellemzően városi használatra készült autó esetében ez kevéssé fontos adat. 70-ig pedig igazán jól húz.
Nincs is jobb bizonyíték arra, hogy az i10 városi forgalomra készült, mint a fogyasztása. Ameddig autópályán a 100-110 fölött már zajos motor 7,4-7,6 liter között fogyasztott, addig városban nem evett többet 5,1-5,2-nél. Abban is biztos vagyok, hogy akinek kellőképpen ügyes a lába, az 5 alatt is ki tudja hozni ezt az értéket. Egyébként autópályatempó esetében a hatodik fokozatot is elbírta volna a motor
.
Az autó csomagtartója a belső tágas tér ellenére is viszonylag élhető maradt. 252 literes alaphelyzetben, amelybe nem számolták valószínűleg bele a pótkeréknek szánt alsó rekeszt, ahová a defektjavító került. A hátsó ülések síkra döntve hajthatóak le és így egy köbméternyi légterünk van a pakolásra.
Ahogyan a cikk elején írtam, nem könnyű ebben a szegmensben autót eladni, de nem csodálkoznék rajta, ha a koreai márka itt is csodákat tudna elérni. Az alapjuk meg van rá, hiszen egy valóban élhető, nem tucatautót alkottak, amely városban tökéletesen elég minden szempontból. Az ára persze egy fontos tényező, ahol nagy meglepetést nem lehet csinálni. 3,6 millió forintról indul az árlista – a Hyundai védelmében megjegyzem, hogy ez 10000 EUR, ami pár éve még csak 3-3,2 millió lett volna, illetve ez tartalmaz 27% Áfát és még a regisztrációs díjat is – tesztautónk pedig a jó pár extra és a közepes motor miatt 4,5 millióba került. Akárhogy nézzük, nem kevés pénz, de manapság az új autó árak valahol itt kezdődnek. Ehhez a modellhez pedig ugyanúgy jár az 5 év kilométerkorlátozás nélküli garancia, mint bármelyik Hyundaihoz, ami pedig nagyon fontos érv tud lenni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
