Következő szint – Mercedes C 220 d Mild hybrid

Sikerre ítélt vállalkozást kezdett a Mercedes 1993-ban, amikor a 190-es utódjaként bemutatta az első C osztály modelljét. Világszinten ez idáig 8,6 millió darab fogyott ebből a típusból, úgy, hogy a most elbúcsúzó MK4 kódjelű elődből 2,5 millió darab került értékesítésre. Nem csoda tehát, hogy minden tudásukat latba vetették, hogy a profitabilitás szempontjából is kiváló modell töretlenül folytassa eddigi pályafutását. De vajon sikerül-e a nagy ellenféllel a BMW 3-sal szemben maradandót alkotni?

Talán számomra, mint halandó számára, ez a Mercedes osztály az utolsó lépcsőfok, amit valaha el tudok érni. Ezért volt bennem hihetetlen várakozás azzal kapcsolatban, hogy mit fog nyújtani az új C?
Amikor a Mercedes-Benz szakemberei nekiláttak az új modell tervezésének, el tudom képzelni, hogy komoly fejtörést jelenthetett számukra ez a feladat. Nem arról van szó, hogy bármiféle baj lett volna a leköszönő modellel, sőt, éppen ellenkezőleg. A probléma inkább egy általános iparági probléma, kihívás leküzdésének a feladata lehetett.

Ne felejtsük el, hogy a mai napon egy szedán modell újra alkotása nem kecsegtet akkora sikerrel, hiszen SUV lázban ég már legalább 5-8 éve a világ. Ezenfelül ott van az a rengeteg jogszabályi, környezetvédelmi szabályozás, amely erősen hátráltatja, nehezíti minden hagyományos – nem eredendően elektromos, vagy éppen PHEV-nek tervezett – gépkocsi bevezetését.

A Mercedes úgy oldotta meg a feladatot, ahogyan azt a Mercedestől elvárhatjuk. Nem egyszerűen egy megújult C osztályt készített, hanem új alapokra helyezte azt, újragondolta a koncepciót és forradalmi változtatást hajtott végre. Bár a padlólemez csak módosítása a leköszönő C osztálynak, de gyakorlatilag egy ízig-vérig minden alkotóelemében új modellt láthatunk, amely nagyon erős rokonságban van az új Mercedes S osztállyal. Igen, nem elírás vagy éppen tévedés, amit írok. A felső középkategóriás C nem az eggyel nagyobb E-hez hasonlít, hanem a márka zászlóshajóját képviselő S osztály koncepciója alapján készült. Formai, technikai szempontból és természetesen autóépítési szempontból ez olyanfajta áttörés, amellyel nem találkozhattunk eddig semelyik márka történetében. Nem szeretnék nagy szavakkal dobálózni, de ez egy olyan ütőkártya, amitől bárki le fogja tenni az arcát. Döbbenetesen komoly autó készült, mindez pedig úgy, hogy benne van a korábbi C osztály életérzése is.

A frontrész természetesen teljesen új. A LED-es fényszórók valamivel vékonyabbak lettek, mint a korábbi modellnél, illetve megkapta a lefelé fordított hűtőmaszkot az autó. Kicsit olyan érzésünk lehet a teljes frontrész láttán, mintha egy fej kicsit mérgesen nézne felénk. Az AMG pakett részeként kicsi apró Mercedes csillagok díszítik a hűtőrácsot, ha esetleg a méretes középső logó nem lenne elégséges vagy éppen azért, hogy az autópályán még több bogár tudjon a csillagoknak repülni. A viccet félretéve, tényleg menő és jól is néz ki.

Muszáj kiemelnem a változások közül a motorháztetőt, amelyhez hasonló formát az új E osztályon is láthattunk. Az egyenes felület helyett erőteljes hosszanti törés vonul végig a felület jobb és bal oldalán, amely még dinamikusabbá, sportosabbá teszi a járművet. A vezetőülésből is látható kiemelkedés nagyon vagány.
Oldalról elegáns vonalvezetést láthatunk. Gyakorlatilag egy miniatürizált S osztályt. Nekem rontotta az összképet a 18” -es Aero alufelni mintája (de ez nyilván ízlés dolga).

A hátsó része az autónak teljes mértékben új az előző generációhoz képest. A legfeltűnőbbek a hátsó hegyes lámpák, amelyek alsó vonaluktól keskenyednek befelé és egészen a csomagtartó ajtó alá nyúlnak, ezzel növelve vizuálisan az autó szélességét. Ezzel a megoldással és formatervvel találkozunk az A osztály esetében is.
Számomra az egyetlen lehangoló pontja az autónak a hátsó lökhárító. Minden van itt, ami ál és nem valóságos. Kamu diffúzor és dupla krómozott mű kipufogóvég. Utóbbinak még nagyjából 10cm mélysége is van. De most komolyan, ez minek? Manapság divat az ilyesfajta megoldás, sok autógyár csinálja, de szerintem ezt nem kellene követni.

Ha valakit esetleg a külső változások nem ragadnak magukkal és nem érzi a gyökeres módosítást, annak is meg fog változni a véleménye, ha a beül az autóba. Az luxus S osztály által inspirált belső tér fényűző érzést ad a C osztály utasai számára. Az anyagminőség, anyaghasználat ultra prémium. Minden egyes részlet különleges, egyedi. Mélységek, játékos terek alkotják a belső környezetet részletgazdag, finom és stílusos megoldásokkal. Nem csicsás, nincsen túltolva, sok esetben inkább minimalista hatású. A Burgmester hifirendszer megannyi hangszórója külön-külön esztétikai élményt nyújt, azon kívül, hogy elképesztő akusztikát teremt az utastérben. Ha az apró részletek felfedezésénél tartunk, akkor érdemes beszélni a légbeömlők különleges formájáról, azok egyedi zárási mechanizmusáról is, amely szintén különleges. Mondanom sem kell, hogy a LED-es hangulatvilágítás tovább emeli az utazás élményét, amelyet gyári beállítások vagy éppen sajátosan definiált kompozíció segítségével tehetünk egyedivé.

Egyediség! MI teszi a C osztályt vitathatatlanul mássá, vagy éppen többé, mint más hasonló vagy éppen nagyobb kategóriába sorolt gépjárművet? Ez pedig nem más, mint a Mercedes-Benz válasza, megoldása, a digitális elvárásokra. Az S osztályban bemutatkozó középső infotainement rendszer/kijelző a lelke a C osztály által bemutatott új érának. A középkonzolról félig lecsúszva, de ideális pozícióban találunk egy gigantikus méretű állított képernyőt, amelyen keresztül vezérelhetünk minden funkciót, legyen az vezetéstámogatással, komforttal vagy bármivel kapcsolatos, amely a Mercivel és/vagy környezetével kapcsolatos. Hihetetlen, hogy hová fejlődött a technológia. Az jutott eszembe először, hogy vélhetően kisebb képernyőn néztem gyerekkoromban a Szomszédokat, mint amekkora ebben az autóban a kijelző. De itt nem csak a méret a lényeg.

A „Hey Mercedes” felkiáltással életre hívható intelligens rendszer generációról-generációra fejlődik. Hasonló rendszert képzeljünk el, mint az iPhone esetében a Siri, vagy az Alexa. Biztonságosabb és kényelmesebb megoldást kínál, mint bármilyen menü rendszerben tallózni vezetés közben, függetlenül attól, hogy jelenleg a Mercedes rendszerét tekintem etalonnak a kezelhetőség, átláthatóság szempontjából. Ez utóbbi persze minden esetben megszokás kérdése, hiszen ami számomra logikus (például az Apple telefonok menüje), addig más számára ez nem biztos, hogy magától értetődő. De biztosan állíthatom, hogy az egyik legjobban átgondolt megoldás a mai digitalizált, információval túlzsúfolt technológia esetén.

Az ülések szuperkényelmesek voltak és természetesen az ajtón található az állítási lehetőség, mint a legtöbb Mercedesben. A hátsó utasok számára is magasabb szintű a komfort, mint az előd modellben. 13mm-rel nagyobb a fejtér és 35mm-rel nagyobb a lábtér. A csomagtér is növekedett, 455 literes alaphelyzetben.

A tesztjárművünket a jelenlegi dízel modellpaletta belépő tagja a 220-as, azaz a kétliteres, 200 lóerős mild-hybrid dízel erőforrás hajtotta, amelyhez egy 9 fokozatú automata váltó csatlakozott. Ez a párosítás hihetetlenül jól passzolt az autóhoz és tette a hosszútávú utazások legideálisabb megoldásává. A 7,8mp-es gyorsulás érezhetően nagy dinamikát biztosított az autó számára, főleg akkor, ha a Comfort üzemmódból sportra váltottunk. Vegyes használat mellett 6,2 literes fogyasztással jártunk vele, de ennél egészen biztos sokkal jobb eredményt is elérni. De nehéz megállni, hogy ne használja ki az ember a képességeket.

Az, hogy kiváló vezetési élményt kapunk az autótól, ahhoz hihetetlen sokat hozzátesz a futómű. Nem emlékszem rá, hogy valaha találkoztam volna ennél jobbal ebben a kategóriában. Az úthibákat ugyanolyan tökéletesen nyeli el, mint amilyen feszesen képes reagálni komolyabb tempó esetében. Tökéletesre sikerült ez a része is az autónak.

Lényegtelen felsorolni egyesével azokat a vezetéstámogató funkciókat, amelyek ebben az autóban megtalálhatóak, mert ezek által végtelen sora lenne ennek a cikknek. Ki kell viszont emelni és aláhúzni, hogy ezek a rendszerek nemcsak benne vannak az autóban, hanem úgy működnek ahogyan kell. A sávtartó, az vészfékező és egyéb figyelmeztető rendszerek úgy és akkor végzik a dolgukat, amikor és ahogyan szükséges. Talán a legjobb példa erre az automata parkolás rendszer. A legtöbb autóban ez a rendszer irreálisan gyorsan forgatja a kormányt, amitől a nem gyakorlott vezető akár meg is ijedhet, megnyomva a féket, leállítva a folyamatot. A Mercedes C osztályban ez egy emberi, nyomon követhető manőver. Lehet 0,5mp-el tovább tart, de úgy teszi a dolgát, ahogy ezt Mi emberek le bírjuk követni. Pont ilyen a sávtartó is, nem rángat, nem húzza túl, helyette precízen, finoman tartja középen az autót a sávban.

Nehéz összefoglalót írni erről az autóról, mert a viszonylag hosszúra kerekedett írásom a felét sem tartalmazza annak, amit érdemes kiemelni erről a járműről. Így röviden csak annyit, hogy a C osztály nem csak egy új modellt mutatott be, hanem következő szintre léptette azt, amit ettől a kategóriától eddig kaptunk/elvártunk.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.