Losonczy Levente két olasz futammal hangolt a TCR Europe premierre
A hétvégén, Monzában debütál Losonczy Levente a TCR Europe sorozatban, amely a WTCR után az egyik legrangosabb túraautó bajnokság. Erre a feladatra két kőkemény olasz bajnoki futamon készült fel
Pályafutása egyik legkomolyabb lépése előtt áll Losonczy Levente, aki a hétvégén debütál a TCR Europe sorozatban az olasz Aggressive Team Italia színeiben egy Hyundai Elantra N TCR-rel. Mivel itt már komoly, több éves, vagy akár évtizedes rutinnal rendelkező túraautó-versenyzőkkel kell megküzdenie, a felkészülése is megalapozott volt.
Levi több év sikeres gokartozás és három év Renault Clio Kupa után idén váltott komolyabb túraautó kategóriára. Három TCR Eastern Europe futamon vett részt, az utolsón már az olasz csapat színeiben, de még mielőtt bedobták volna a TCR Europe sorozatban a mélyvízbe, az olasz bajnokság, a TCR Italy két hétvégéjén állt rajthoz.
„Ha a TCR Europe mélyvíz lesz, akkor a TCR Italy igazi mélytengeri kutatás volt – nevetett Losonczy Levente. – Nagyon hálás vagyok ezért a két lehetőségért, mert rengeteget tanultam.
A Clio Kupában és a TCR Eastern Europe-ban is több szabadedzés állt rendelkezésre, hogy megtanuljam a pályát, megtaláljam a helyes beállítást és felkészüljek a versenyre. A TCR Italy viszont nem arról szól, hogy rutint szerezz, ez egy kőkemény bajnokság 32–37 részvevővel, akik közül az első húszat ismertem vagy a WTCR-ből, vagy valamelyik nemzetközi sorozatból.
Augusztus végén Imolában, szeptember közepén pedig Vallelungában versenyeztem. Egyik pályán sem indultam előtte, ezért szimulátorral, belsőkamerás felvételekkel készültem. Vallelungában különösen hasznos volt a pályabejárás, itt lehetett igazán érzékelni a döntött kanyar erősségét és képbe kerülni a pályával.
Külön feladatot jelentett, hogy most mentem először Hankook gumikkal. Szóval az új pálya és az új gumi kiismerésére volt két szabadedzésem. A gumi nagyjából meg is volt ennyi idő alatt, a pálya határait viszont inkább a futamra tanultam meg.
Imolában 37-en indultunk, az időmérőn 28. lettem. Az első versenyen jól rajtoltam és nyolc helyet javítva a 20.-ra jöttem fel.
A második futam kalandosabb volt. Itt is a 28. helyről indultam, de mindjárt adtam öt autó előnyt a mezőnynek, amikor a launch gombot (kipörgésgátló) a kelleténél hamarabb engedtem fel. A versenyen sikerült a 12. helyre feljönnöm, amiből még akár top 10-es eredmény is lehetett volna. Ám az utolsó körben egy Cupra nekem jött és kiforgatott. Pont úgy ütköztünk össze, mint annak idején Hamilton és Rosberg Barcelonában. Kisodródtam a kavicságyba, de visszajöttem és 17. lettem.
Vallelungában 32 fős volt a mezőny, az időmérőn 20. lettem, így mind a két versenyen a 20. helyről rajtolhattam. Az első futamban volt előttem egy kicsúszás, ami miatt csak egy porfelhőt láttam, ki kellett térnem és visszaestem a 24. helyre. Innen jöttem fel a 15.-re. Ami nagy pozitívuma volt ennek a versenynek, hogy a kilencedik leggyorsabb kört futottam.
A második futam volt az olasz bajnokság utolsó versenye és mivel sokan küzdöttek a bajnoki helyezésekért, szerettem volna kimaradni minden bajból. Ennek ellenére már a 12. helyen álltam, amikor egy elég komoly csata bontakozott ki előttem, hatan próbáltunk egyszerre bekanyarodni, amiből jól jöttem ki. Ekkor láttam a tükörben, hogy egy Honda egyenesen felém tart a bukótérből. Ha nem térek ki, nekem jön. Így viszont át kellett ugratnom egy kerékvetőn, amin defektet kaptam és eltört a lengéscsillapítóm is, úgyhogy fel kellett adnom a versenyt.
Fantasztikus volt két ilyen technikás, klasszikus olasz pályán versenyezni, ilyen komoly mezőnyben. Az eredmény lehetett volna jobb is, de rengeteget tanultam Monza előtt, amire most komolya készülök, de erről majd még a verseny előtt mesélek.“
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
