Nem az érzelmeket kavarja fel – Volkswagen Tiguan 2.0 TDI DSG 4 Motion Elegance
-
Szőnyi Zoltán
- május 22, 2021
- Komment
2020 végére elérkezett az idő, hogy a VW leporolja a vékony port a legnépszerűbb SUV-járól. A modellkínálat középső-felső szegmensében elhelyezkedő modellen elvégezték a kötelező gyakorlatokat, hogy frissen, üdén vágjon bele a digitalizáció korába. A dízelmotoros változatot teszteltük, amely utolsó mohikánként állja a sarat az alternatív hajtású modellekkel szemben.
Amikor autókat tesztelünk kifejezetten örömteli, ha valamelyik tulajdonsága az adott járműnek pozitív vagy negatív irányban eltér az átlagtól. Ez egyfajta kapaszkodó, amit ki lehet emelni, amit dicsérni lehet vagy éppen elmarasztalni. A legnagyobb autógyárak viszont, és itt a Toyotára és a VW csoportra gondolok elsősorban, már régen rájöttek arra, hogy a konformizmusra hatás a lehető legerősebb értékesítési fegyver. Az átlag autós ugyanis nem szeretne kitűnni sem formai jegyekben, sem egyéb megjelenésben. Azt szeretné, ha az autója elvinné őt egy adott pontból a másikba. Kényelmesen, megbízhatóan és biztonságosan. Ragaszkodik a technológiához, de nem extrém kiugrásokkal.
Ez utóbbi nem kritika, nem kifogás. Ez a tényszerű valóság. És ahogy a sok-sok éves autógyártási tapasztalat, eladási statisztika mutatja, ez a sikernek is a titka. Ilyen autó a VW Golf, vagy éppen a Toyota Corolla. Az SUV szegmensben pedig a VW Tiguan. Annyira szép, amennyire szépnek kell lennie, annyi formai extrémitás van rajta, hogy a legkonzervatívabb körökben sem mozdítja meg senki a szemöldökét, ha meglátja. Megkérdőjelezhetetlen módon megbízható, végzi a dolgát, tisztességgel és jól.
A fentiektől függetlenül akad néhány pontja a megújult Tiguannak, amit azt gondolom, hogy érdemes kiemelni. A ráncfelvarrott Tiguan új front- és hátsórészt kapott, amelybe természetesen a legmodernebb VW LED lámpák kerültek. A Mátrix-LED fényszórók nemcsak, hogy mutatósabbak és divatosabbak a sokkal szigorúbb, szűk tekintetük miatt, hanem lényegesen hatékonyabb megvilágítást is adnak az éjszakai közlekedés során. A lökhárítók is kissé megváltoztak. Az egyes felszereltségi szinteknek más-más a hátsó lökhárítónál való króm rajzolata. A Life, azaz a belépő szinten nincsen króm betét, a tesztelt Elegance felszereltségnél a kipufogó helyére egy-egy azt imitáló ív került, az R-Line szinten már kipufogóvég imitációt kapunk és végül az R modellek esetén meg is kapjuk a valódi kidörgőket.
Természetesen a belső tér hangulata is függ a felszereltségi szinttől. Az Elegance szintre hozott tesztautónk belső terének hangulatát nagyban növelte a fantasztikus napfénytető és a világos tónusú autókárpit. Kifejezetten jó érzés volt a Tiguan volánja mögött ülni az előzőek, valamint a belső tér valóban precíz, jó minőségű anyagokkal berendezett ötvözete miatt. A műszerfal, középkonzol elrendezése, technológiája teljes mértékben megegyezik a Golf-Arteon-Passat által kínált térrel. Nagyon kevés a kezelőgomb, elsősorban az érintőgombok, csúszkák dominálnak. A Tiguan egyébként jó arányban adja ezeket a megoldásokat. Azért, ahol kell, ott tekerőgombok vannak, így például a hangerősség állításával nem kell úgy bajlódni, mint a Golf esetében. A klíma szabályozását végző érintőpanel egyébként jól kezelhető, funkcionális. Szintén felszereltség függő, hogy a kormányra milyen kezelőfelület kerül. Ez esetben jobban jár az, aki az R-Line helyett az Elegance szintet választja. Utóbbi esetében ugyanis nem az új trendnek megfelelő érintős felület van, hanem a VW-nél korábbról jól megszokott gombos variáció. Ez utóbbi kezelőfelülettel már találkozhattunk például az Arteon Shooting Brake-nél, és talán ez volt az egyetlen gyenge pontja annak az autónak.
A helykínálat a pár centiméter híján 4,5 méter hosszú és 1,84 méter széles Tiguanban kifejezetten jó. Az elöl és hátul utazók is kényelmesen helyet tudnak foglalni. A 615 literes csomagtér pedig bőségesen elegendő teret ad a pakolásra. A hátsó üléseket lehajtva pedig 1655 literesre bővíthető.
A dízelmotor manapság egy szitokszó a legtöbb helyzetben. Ettől függetlenül a hosszútávú, jellemzően autópályás, országúti közlekedésre nem találtak fel még jobb megoldást. Ezen a terepen a Tiguan tényleg remekül, 6,5- 7 liter között fogyaszt. A városi közlekedés során viszont inkább 9-10 liter közötti eredményt tudtunk elérni. A magas átlag nagyban köszönhető a négykerék meghajtásnak. Tapasztalatom szerint ez biztosan rá tud tenni 0,5-1 litert az átlagra. Cserébe viszont óriási biztonsági többletet kapunk. Az ilyen fajta autók olyan terepjárók, amelyek 99%-a soha nem megy terepre, de ennek ellenére számos ponton tud segíteni az összkerékhajtás. Legyen az sáros, havas út, vagy éppen vízátfolyás.
A tesztelt Tiguanban a legerősebb, 200 lóerős dízel dolgozott, amelyhez egy hétfokozatú DSG váltó kapcsolódott. Meglepő volt számomra, hogy nem éreztem az átütő teljesítményt, amire a lóerők számából és a 400Nm nyomatékból következtettem volna. Tény az is, hogy sport üzemmódba kapcsolva jelentős különbséget tapasztalunk. Érdekes dolog ez, mert 7,5 másodperc a gyári érték a 100-as gyorsulásra, amelyből az következik, hogy egyszerűen nem érezni a Tiguanban a sebességet, jó a zajszigetelés, így a dízel hangja sem hallatszik be. Az autó egyébként viszonylag súlyos egyéniség, hiszen 1870 kg.
A Tiguan egy kifejezetten remekbe szabott autó, jó vele közlekedni. Mérete alkalmassá teszi városi és hosszútávú használatra. Tesztautónk természetesen inkább az utóbbiban jeleskedett. Egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy az egyik legnépszerűbb SUV, hiszen nincsen olyan pontja, ahol negatív élménye lenne a használójának.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
