Vagy így, vagy úgy – Suzuki S-Cross 1.5 Hybrid GLX

Nemcsak az Év magyar autója szavazáson győzött a Vitarával szemben, hanem az eladások is bizonyítják, hogy a sok-sok éven keresztül stabil Vitara pozíciót ez a modell, egy házon belüli versenytárs tudta megdönteni. Egészen valószínű, hogy nem ezzel a motorral felszerelt változat lesz az S-Cross eladások élharcosa, de ettől függetlenül fontos mérföldkő ez a Suzuki életében. A technológia egyértelműen bonyolultabbnak tekinthető, mint a lágy hibrid meghajtásban alkalmazott megoldás, hiszen a hibrid autók képesek tisztán elektromos üzemben is meghajtani egy járművet. A Suzuki ezzel a motorral kvázi bizonyítja, hogy nem csak a Toyotától átvett Across ill. Swace esetében tud hibridet a piacra dobni.

Mielőtt a meghajtásra rátérnék, essen néhány szó a külsőről azok számára, akik esetleg nem olvasták a korábbi S-Cross lágy hibrid tesztünket (egyébként ez itt pótolható).
Ahogyan az emberek többsége, úgy az autók is egyre terjedelmesebbek lesznek az idő előre haladtával. Így megszokható módon az új modellek szintén nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az S-Cross ebből a szempontból rácáfol a hagyományokra és nem növekedett a mérete. Ez egyáltalán nem baj, mert a korábbi verzió is pont elégséges volt a belső és a külső méreteit tekintve. Ezért persze sokan azt állítják, hogy az S-Cross ezen verziója csupán egy erőteljes modellfrissítés és nem egy új modellről beszélünk. Én ezt a tézist nem osztom, hiszen a karosszéria jelentősen változott, továbbá a belső tér, valamint a meghajtás is új.

A csomagtér méretében van elmaradás a versenytársakhoz képest úgy általában is, de főként a most tesztelt hibrid esetében, hiszen itt 293 literre zsugorodott a befogadóképesség az 1,4 literes lágy hibridhez képest, ahol 430 litert kapunk. Lehajtott hátsó üléssel ez 665 literig bővíthető.

A Suzuki S-Cross sikere egyértelműen a kiváló ár-érték arányból következik. Nem arról van ugyanis szó, hogy egy lecsupaszított felszereltségű, komfort nélküli autót kapunk kedvező áron. Az S-Cross ugyanis tartalmazza mindazokat a biztonsági és kényelmi berendezéseket, amelyeket egy modern autónak 2022-ben tartalmaznia kell. 17” -es alufelni jár minden felszereltségi szinten, LED lámpák, kulcsnélküli bejutás, indítás, kétzónás klíma és fűthető ülések az alapfelszereltség részei. Továbbá itt tudom megemlíteni az adaptív tempomatot, sávtartót, sávelhagyásra figyelmeztető rendszert, vészfékasszisztenst és a 360 fokos kamerarendszert, amely tolatáskor, parkoláskor ad óriási biztonságérzést.
A másik érv a Suzuki mellett az, hogy azon ritka típusok közé tartozik a kategóriában, ahol elérhető az összekerék hajtás. Ettől nem lesz ugyan az S-Cross terepjáró, de sáros, havas, csúszós utakon nem adhat semmi más nagyobb biztonságérzetet, mint ez.

Az S-Cross vezetési élménye nem tekinthető kimagaslónak. Az autó meglehetősen semlegesen viselkedik mindenhol, amely semmiképpen nem hátrány, sőt. Azt viszont nem tudom elmondani a hibrid motorról, hogy örömautózásra hívogat. Ennek oka több összetevőből jön össze. Az 1,5 literes négyhengeres szívó benzinmotoros erőforrás, amelyet egyébként jól ismerhetünk az általam imádott Suzuki Jimnyből, gyengébb, mint az 1,4-es lágy hibrid turbómotor. A differencia nem sok ugyan, hiszen 129 lóerő helyett 116 van ebben az autóban, de egyrészt a nyomaték is kisebb, 138Nm, szemben a 235Nm-rel. A másik, talán nagyobb problémám, a váltónál keresendő.

A Suzuki úgy tesz különbséget, hogy míg a lágy hibrid kizárólag manuális váltóval kapható, addig a hibrid csak robotizált automata váltóval érhető el. Ez utóbbi ugyan sokkal kényelmesebb vezetést ad, de a váltó önmagában nem jó társa ennek a motornak. Szinte kiszámíthatatlan, hogy milyen módon reagál a gázadásra. Amennyiben ECO üzemmódba kapcsolunk, érezhető szünetet, azaz reakció időt tart fenn magának, hogy elindítsa a járművet. Ez utóbbi egészen zavaró. Sport üzemmódban szerencsére ez nincsen meg, de így sem tekinthető az S-Cross egy sportautónak. Az igaz persze, hogy az átlag Suzuki vásárló nem sportkocsit szeretne vásárolni, hanem egy megbízható, olcsó fenntartású járművet, amely hosszú időn keresztül biztonsággal kiszolgálja, de azért 13,5 másodperces 100-as gyorsulás szignifikáns különbség az 1,4 lágy hibrid 10,2 másodperces értékéhez képest.

Amivel a hibrid meghajtás kompenzálni tud, az egyértelműen a fogyasztás. Könnyedén lehet 6 liter alatt tartani a fogyasztást, elsősorban városi használat során, ahol gyakorlattal, odafigyeléssel elérhető az 5 liter is. Erre való főként ez a fajta meghajtás és nem a hosszútávú autópályás használatra. Itt a fogyasztás sem annyira kedvező, 6,5 -7 liter, illetve sok hibrid hajtású autó velejárója a roppant magas motorhang nagyobb sebesség esetében.
A Suzuki hibrid meghajtása gyakorlatilag azonos a Toyota megoldásával. A Toyota ezt a meghajtást 20+ éve fejleszti és a legújabb modelljeiben már valamivel kisebb a zajszint. A Suzuki számára viszont ez egy új technológia és érthető módon le is van benne még maradva. Így itt, ebben az autóban, nagyobb tempó esetében a motortérből kellemetlenül erős hang szűrődik be.

Amit igazán szeretek a Suzukikban, így az S-Crossban is, az a nagyon logikusan, jól berendezett utastér és kényelmes ülések. Átlátható, könnyen kezelhető és jól leolvasható műszercsoportok jellemzik. Elfért volna ugyan egy teljesen digitális műszerfal a kormány mögött, legalább a legmagasabb felszereltség esetében. Nincsen ugyan bajom az analóg műszerekkel, de szinte minden versenytárs digitálist kínál (a Dacia Duster nem), nem beszélve a most megjelent kínai autókról, így ez adott esetben versenyhátrány lehet.
A középkonzolra viszont egy jó minőségű 9” -es (alacsonyabb szintnél 7”) érintőképernyős infotainement rendszer került beépítésre. Kezelése roppant egyszerű, gyors és jól átlátható. A telefon kitükrözése vezeték nélkül is működik rajta. Innen gyakorlatilag minden beállítás, autóval kapcsolatos információ leolvasható.

 

Vegyes érzéseim vannak a tesztelt S-Crossal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy nem véletlen, hogy ez a típus a magyarok kedvence. Az összkerék hajtásért kért 690 ezer forintos többlet teljesen reális, csakúgy, mint a panoráma tetőért kért 250 ezer forintos többlet. A lágy hibrid és a hibrid közötti árkülönbség viszont 2,5 millió forint, amire nehéz racionális magyarázatot találnom, hogy miért érné meg ezt választani. Van ugyan fogyasztás különbség és az is egyértelmű, hogy ez egy drágább technológia, de a napi használat során ez nem fog soha megtérülni. Az persze egyételmű, hogy aki nem akar sebességet váltani manuálisan, annak nincsen választása, de a magam részéről nem tartom jó ötletnek, hogy a vásárlókat ilyen módon szorítjuk sarokba. A tesztelt legmagasabb felszereltségű S-Crossért kis híján 12 milliót kell fizetni manapság. Ez az árszint pedig már sajnos nem a tömegeknek szól. De a jó hír, hogy akinek ez a modell szimpatikus, néhány kompromisszum mellett 9 millió alatt simán talál magának megfelelőt.

• s cross hibrid teszt s cross hybrid GLX teszt suzuki s cross Suzuki S cross 1.5 hybrd glx

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!