Egyterű, de nagyszerű - Toyota Proace City Verso

Már csak egy nagy család kellene mellé!

Sok mindenre gondoltam, mikor megtudtam, hogy a következő héten egy Toyotát tesztelhetek, de az meg sem fordult a fejemben, hogy a Proace City Verso lesz az. Ami tulajdonképp gyakorlatilag lehetne bármelyik PSA modell is: a Peugeot Rifter, az Opel Combo vagy a Citroen Berlingo is. Persze Toyota logóval ellátva.

A Toyota nem tett rossz lóra, mikor úgy döntött elkészíti saját verzióját a PSA dobozból és ez elmondható összességében az eredeti ötletről is: a tolóajtós kocka-egyterű egy kifejezetten nagycsalád kompatibilis autó, ami a 2019 óta elérhető állami támogatással szinte kihagyhatatlan egy magyar család életéből. Miután nekem se kutyám, se macskám, nem még nagy családom, így egészen újszerű élmény volt kicsit ebbe a szerepbe képzelnem magam és egyedül nekivágni egy ilyen, akár 7 ember számára is megvalósítható kalandnak.

Rögtön az elején leszögezném, hogy még csak hasonló karakterű és méretű autót sem vezettem soha. Némi túlzással azt is állíthatnám, azt sem tudtam, hogy a jogsimmal ilyet is vezethetek. Jó, persze ezt nem kell szó szerint érteni, de azt igen, hogy ha az élet nem sodor velem szembe egy ilyet, valószínűleg sosem jut eszembe ezzell veretni. Már amennyire a 3 hengeres turbós motorral lehet, de egyedül vagy ketten használva sokkal jobban lehet menni vele, mint amennyire első ránézésre az ember azt gondolná.

Apropó első ránézés. Miután nem csak, hogy nem vezettem, de kb. nem is utaztam sokat 7 személyes autóban, kívülről nézve óriásinak tűnt a Toyota doboza. Ráadásul itt a long verzióról beszélünk, ami a számokat nézve sem mondható kicsinek: 4,75 méter hosszú! Ennek köszönhetően teljesértékű hétszemélyesről beszélünk, bármelyik ülésen is ülünk kényelem és elegendő hely vár ránk. Kevesebb utassal pedig kifogyhatatlan mennyiségű raktér, rekesz és variálhatóság.

A kijelző is kifejezetten jó helyre került, nem kell lefelé pillantani vezetés közben, ha épp a navigációra szeretnénk rápillantani

Kellett pár nap, míg hozzászokott a méretéhez a szemem. Eleinte összehasonlíthatatlanul nagynak találtam a körülöttem parkoló autókhoz képest, de napról napra egyre kevésbé tűnt olyan nagynak, mint amekkora valójában. Ugyanígy voltam vele a vezetést illetően is. Eleinte megtiszteltem méreteit és próbáltam buszosan vezetni, aztán nem sokkal később már fel sem tűnt, hogy közel 5 méteres gépjárművel megyek. Hozzá kell tegyem, hogy nagyon személyfüggő kinek mennyire jön be ez a világ. Én nagyon jól éreztem magam az óriási szélvédő felülete mögött. A hatsebességes kézi váltó nagyon jó és kényelmes helyre került, ritkán áll ennyire kézre. Nem is okozott soha semmilyen problémát a váltás, sokat dobott a váltó elhelyezése és pontossága a vezetési élményen.

Az 1.2-es turbós motort több másik autóból is ismerhetjük. Bár még hat embert sajnos nem sikerült most kerítenem magam mellé/mögé, mikor ketten hajtottunk fel vele egy ködös és télies napon a dobogókői kilátóhoz, én teljesen elégedett voltam vele. Persze a 110 lóerő nem egy Paks 2, de közúti forgalomban szerintem teljesen megállja a helyét. Főként miután a 205Nm-et már 1750-es fordulatszámon is leadja, amivel kifejezetten jól lehet vele közlekedni, de ha választanom kellene, én mindenképp a dízelre tenném a voksom.

A kamionos/buszos feelinghez nagyban hozzájárul az a rengeteg és óriási tér, ahová pakolni lehet. A kormány előtt a műszerfalon egy méretes dobozzal kezdünk, aztán a az első két ülés között egy mindent elnyelő tér, végül két kesztyűtartó zárja a sort. Hogy mennyire mindent elnyelő a váltó alatti doboz, arra jó példa, hogy egy nagy doboz gyümölcslé mellé simán bedobtam a tükörreflexes fényképezőm az azon lévő teleobjektívvel együtt. Persze miután jól megpakoltam, nem is találtam benne a szivargyújtót se, de végül csak nem fogott ki rajtam az se.

A műanyag minősége a szokásosnak mondható, nem egy igazán szerethető dolog, de az a rengeteg hely és tér, amit nyújt, sokat emel ezen a tényen. És ha már kamion, el ne felejtsem megemlíteni az első sori ülések felett kialakított tárolót. Aki ennél több pakolási helyet akar magának, az ne családi egyterűben, hanem családi házban gondolkozzon!

A két hátsó ülés lehajtható, előredönthető vagy akár teljesen kivehető is. Az előző sorban lévő 3 különálló ülést lehajtva óriási rátért kaphatunk, de a legideálisabbnak az öt utas és a két kivett hátsó ülés szituációt mondanám. Ebben a helyzetben a világot is körbe lehetne járni vele, míg hét személlyel egy hosszabb kiránduláshoz azért szükséges egy tetőbot használata is.

A teszt időszaka alatt a gyári értéknél kicsit magasabb, 8 literes átlagfogyasztást mértem, ami 7 emberrel nyilván jóval magasabb is lehet.

Összességében kellemes egy hetet töltöttem a City Verso társaságában, akár egyedül is el tudnám képzelni vele az életem, az biztos, hogy sosem szenvednék vele hely hiányban!