Végzi a dolgát, viszi a családot – VW Caddy Life 2.0 TDI
Nem újkeletű dolog, hogy egy kvázi kisteherautóból családi járművet szerkesztenek. A Caddy esetében is megtörtént ez, már a most búcsúzó előző széria esetében. A modellciklusok sem a megszokott 6-7 éves ütemet követik, hiszen a most nálunk járt Caddy a negyedik generációja a modellcsaládnak, miközben 1980 óta ismerhetjük a típust. Igen, 40 év. Hihetetlen.
Mivel a Caddy nem elsősorban személyautó, nagy érzelmi hullámvasutat nem tudunk a külsején és végképp nem a belső térben felfedezni. A praktikum és a logika, amelyek jellemzik. Ezek a körülmények viszont egyáltalán nem jelentenek problémát egy 7 személyes, nagycsaládos autó esetében. Amikor gyerekeket, néha nagyszülőket és rengeteg kacatot szeretnénk bezsúfolni egy járműbe, akkor a választás legfontosabb szempontja nem a designos karosszérián végig vonuló törések, látványos kiegészítők jelentik, hanem a minél több hely és a gazdaságos üzemeltetés. A Caddy Life pedig pont ezt adja meg.
Az új Caddy rövidebb változata járt nálunk, amely természetesen hosszabb lett, mint az előző modellcsalád azonos tagja. A szinte milliméter pontosan 4,5m hosszú autó arányai jelentősen változtak. Szélesebb és minimálisan alacsonyabb lett a jármű. A 62mm szélesség növekedés kedvezően hat a térérzetre. Egy kategóriával nagyobbnak érezhető a beltér a korábbinál.
A külseje óriásit változott, szögletesebb élek határolják, rendkívül feltűnő az új lökhárító. Már-már azt gondolhatnánk, ha csak ezt a részletét nézzük az autónak (és nem indítjuk be a dízelt), hogy elektromos meghajtású autó áll előttünk. A szinte teljesen zárt orrész, a konszern más járművéhez nem illeszkedő lökhárító és annak mintázata, valamint a világoskék fényezés valahogyan ezt a képet hozta be nekem. Persze az elektromobilitás korában egyáltalán nem kizárt, hogy pár hónap, éven belül lesz is ilyen meghajtás.
Megmaradt a második üléssorhoz tartozó tolóajtó és a fix, nem lehúzható ablaküvegek, amelyek természetesen nem a legpraktikusabb megoldást jelentik a hátul utazóknak. Szerencsére az első sor könyöklőjének hátsó felére kerültek légbeömlők.
A hátsó csomagtér ajtó mérete és megjelenése egy buszra emlékeztet elsősorban. Hatalmas hátsó ablak, amely mellett csíkszerűen emelkedő LED-es sötétített hosszú hátsó lámpák kerültek. Tetszetős, egyedi megjelenést ad a Caddynek.
Az autó belső kialakítása még ennyi flinc-flancot sem tartogat. Viszont cserébe elképesztő mennyiségű tér áll rendelkezésre, hogy a holminkat elpakoljuk. A gigantikus szélvédő mögött is elterül egy nagy pakolási felület, csakúgy, mint a középkonzolnál vagy a tágas ajtózsebekben.
Digitalizáció szempontjából kettős érzésem volt az autóval kapcsolatban. Van olyan részlet, aminél megmaradt a korábbi korszak analóg megjelenése. Ilyen a műszerfal órája. A hagyományos két analóg mutató közötti LED-es kijelzővel, vagy éppen szerencsére a tekerhető hangerő szabályozóval a középkonzolon. Más részeken pedig beleerőltették a „modern” digitális kultúrát az autóba. Erre példa a klíma vezérlése. Ez egyrészt meglepő módon nem automata, másrészt a hőmérséklet állítást a középső kijelző képernyőjén lehet kizárólag megoldani. Nem azt mondom, hogy rossz ez a megoldás (bár ezt is mondhatnám, ha kellően kritikus vagyok), de az biztos, hogy roppant furcsa.
Az ülések kényelmesek, megfelelő tartást és kilátást biztosítanak. A vezethetősége kifejezetten jó az autónak. A manuális váltó jól kézre esik. Nem mondom, hogy a valaha használt legprecízebb és legrövidebb váltóútja van, de azt kívánom, hogy soha rosszabbat ne kelljen használnom.
A középső és hátsó üléssor székei teljesértékű módon képesek további 5 ember kényelmét szolgálni. Hiányzik a középső üléssornál a lehajtható kartámasz, de el kell fogadni, hogy ez végül is egy kisteherautóból átalakított személygépjármű.
A leghátsó ülések összecsukhatóak. Hátrányuk, hogy ebben az esetben nem süllyednek a padlószint alá, így, ha valaki nem veszi a fáradságot, hogy kiszerelje őket (tényleg pár egyszerű mozdulattal megoldható), a csomagtérbe való pakolás meglehetősen kényelmetlen a nem egysíkú felület miatt. A csomagtér mérete egyébként három üléssor esetén minimális, 191 liter, viszont ez 1200 fölé emelhető 5 ülés használatakor és 2,5 köbméterre, ha csak az első két ülést hagyjuk funkcióban.
Az utastér minősége a jelenlegi VW konszern minőségi szintjénél alacsonyabb. Rendkívül zavaró volt a kemény műanyagokkal borított műszerfal cicergése, bár rájöttem, hogy ha kicsit piszkálom, nyomogatom, akkor a következő csatornafedélig, vagy nagyobb rázkódási abbamarad ez a hang.
A minőséggel kapcsolatos állításom ellentmondása a hatalmas panorámatető, amely hangulatában luxusautós életérzést teremt az utastérben. Nem olcsó extra, de komoly szintlépést jelent, ha valaki áldoz erre.
Motorikus teljesítménye elsőrangú a Caddynek. A kétliteres, 122 lóerős dízelmotor 320 Nm-es nyomatékával kiváló haladást és roppantul alacsony fogyasztást biztosít. Simán lehet 5 literes átlaggal közlekedni az autóval, ami az autó méretéhet képest nevetségesen alacsony. Ha pedig nagycsaládos valaki, akkor a fenntartási költségek biztosan az egyik legnagyobb súllyal nyomnak a latba.
Az árak nagymértékben változnak a felszereltség függvényében a Caddynél. Tesztautónk rengeteg extrát tartalmazott és konfigurációja nem biztos, hogy nagycsaládosi logikával lett megalkotva, így 13 millió forintos listaára nem teljesen mérvadó. A jelentős kedvezményekkel és a 2,5 milliós támogatással biztos vagyok benne, hogy 8-9 millió között jól felszerelt autót lehet összerakni, ami viszont már jó ajánlatnak tekinthető. Kell tehát kompromisszumokat kötni egy hagyományos személyautóhoz képest, de összeségében egy rendkívül praktikus, jól kihasználható autót kínál a VW az új Caddyvel.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!