Sportmotor az útra – Yamaha R7
-
Szőnyi Zoltán
- október 12, 2022
- Komment
Be kell valljam, hogy nem vagyok pályamotoros, így az R7-et nem a versenypályán, hanem a közutakon teszteltem. Egészen biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül és a super sport motorok vásárlóinak a többsége soha, vagy csak nagyon ritkán jut el valamelyik ringre, éppen ezért nagyon fontos szempont, hogy miként viselkedik ilyen terepen egy versenymotor.
A Yamaha R7 megalkotásakor fontos szempont lehetett, hogy olyan "hybrid" készüljön, amelyik alacsony sebességtartományban is megfelelően kezes. Jól irányítható és egyfajta kezdő motoros élményt is képes legyen adni a kategórián belül. Éppen ezért nem mondanám, hogy az R6 utódjáról beszélünk, hanem sokkal inkább egy olyan versenymotorról, amelyik a pályamotor és az utcai motorok közötti rést kívánja betölteni. Az elképzelés szerintem tökéletes, mert megfigyelhető egyfajta lefelé irányuló értékesítési trend a versenymotorok esetében és az ilyesfajta kapocs, amelyet az R7 kínál, kiváló lehetőség arra, hogy piacot teremtsen azok számára, akik nem tudnak egyértelműen döntést hozni, hogy utcai vagy versenymotor irányban induljanak el.
A 689cm3-es blokk 73,4 lóerős (54kW) és rendkívül nyomatékosnak mondható, hiszen 67Nm nyomaték leadására képes 6500-as fordulaton. Egyébként létezik egy teljesítménycsökkentett, 47,6 lóerős (35kW-os) változat azok számára, akik A2 jogosítvánnyal rendelkeznek.
Egyszóval egy rendkívül kezes, keskeny kialakítású motort kapunk a 3,5 millió forintért, amely teljesen alkalmas lesz arra, hogy hétköznapi, azaz napi használatba vegyük a gépet. Nemcsak az R széria legkeskenyebb motorjáról beszélünk az R7-es esetében (705mm), hanem úgy általában egy kényelmes, kompakt méretű motorkerékpárról. Valamivel több, mint 2 méteres a motor (2070mm) és a tengelytávja sem több 1,4 méternél (1395mm). A 835mm-es ülésmagasság nagyon kényelmes üléspozíciót eredményez, bár tapasztalatból azt mondom, hogy 185 cm-nél magasabbak számára egészen össze kell húzni magunkat ahhoz, hogy a lábtartóig húzzuk a lábunkat, ez pedig akár kényelmetlen is lehet, ha nem vagyunk kellőképpen hajlékonyak.
A kézpozíciót egyértelműen meghatározza a 13 literes tank formája, ahol a kormányig a kezek számára kialakított szűkítés van. Ne féljünk ettől, egyáltalán nincsen bezártság érzése a kezünknek itt, kényelmes ez a fajta kialakítás.
Az R7 formája, maga a design, teljesen adja az R sorozatnál megszokott jegyeket. Nem kell hozzá mélyebb motoros ismeret, hogy lássuk, hogy egy Yamaha versenymotort látunk. A hangsúlyos, szigorú tekintetű fejidomon dupla lámpa található, ahol a helyzetjelzők egy LED-es fényszórót vesznek közre. Hangsúlyos a légbeömlő és az áramvonalas szélvédő.
A vegyítés, mármint az, hogy pályára és utcára is készül egy motor, jellemzően a felfüggesztésnél dől el. Mennyire lesz merev a rugózás és a futómű. Egyértelmű ugyanis, hogy a versenypályán nem kell úthibákkal vagy éppen fekvőrendőrökkel számolni, így ott egy lényegesen keményebb rugózást és stabilitást kíván meg az adott körülmény. Az R7 esetében természetesen ugyanúgy érezni, hogy sokkal keményebb a rugóút, futómű, mint egy átlagos utcai motor esetében, de azt kell mondjam, hogy meglepően kellemesen vette fel az imént említett hibákat. Talán azt is el tudom képzelni, hogy pályán adott esetben elégedetlen lennék ezzel a beállítással.
Ugyanez igaz a fékrendszerre is. Alacsonyabb sebességű motorozásnál, átlagos vagy akár sportos használatnál tökéletesen jó szolgálatot tesz a gyári fékrendszer. Versenypályán és kiélezett helyzetben viszont túl „puha” lehet ez a beállítás. Ez utóbbit viszont ki kell hangsúlyoznom, hogy csak vélelmezem, hiszen ilyen körülményekben nem volt lehetőségem a tesztelésre. Fontos még megemlíteni, hogy ABS rendszerrel is fel volt szerelve a motor.
A motorkerékpár lelkét jelentő erőforrással rendkívül jó barátságba kerültem. A hozzá kapcsolt tényleg tökéletes váltóval együtt egy élmény volt vele a motorozás. Nagyon gyorsan és jól viszi a nyomatékot az aszfaltra. Direkt, nagyon kezes a teljes vezérlés, gyors és pontos visszajelzést ad a vezető számára minden fordulatszám tartományban. A nyomatékleadás szinte teljesen egyenletes, ahogyan a pirosig (10000-res fordulatszámig) haladunk felfelé. A váltó segítségével pedig remekül tudjuk ezeket a tartományokat kihasználni fel és lefelé váltás esetén is. Sajnos nem volt gyorsváltó benne, de ennek ellenére nagyon élvezetes volt a motorozás az R7-tel.
A motor kezelése rendkívül egyszerű és az egyszerűség igaz a kezelőszervekre is. Semmiféle hókuszpókusz nincsen a motoron. A műszerfal jó áttekinthető, de az alapfunkciókon kívül nem tud mást a központi kvarc kijelző. A kormányon sincs semmiféle extra gomb, amelyik minden motoron megtalálható az alapfunkciókon kívül. Index, reflektor, indító gomb.
Összeségében az R7 egy nagyon jó kis gép. Szép formavilága van, jó minőségű a teljes kivitelezése. Nagyon tetszett a motor külseje, maga a 700-as motor és a vezethetősége. Az ülés is kényelmes volt, bár az utas számára azért inkább egy büntetés a hosszútávú utazás rajta, szóval inkább egyszemélyes motornak ajánlom. Kifejezetten könnyen kezelhető motor és a 188 kilója ellenére könnyűnek is hat vezetés közben és úgy általában is. A digitális kütyük hiánya ellenére ajánlani tudom és nagy kíváncsisággal várom, hogy miként találja meg a helyét a piacon.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
