Panelház méretű szovjet bombázó - Kalinin K-7

Ez a valaha volt legnagyobb légcsavaros repülőgép, ami a magasba emelkedett. A szovjetek mindig is szerettek nagyot alkotni, mind méret mind innováció tekintetében, aminek egyik ékes példája ez a nehézbombázó.

Először 1933-ban repült a szovjet monstrum, csupán 30 évvel a Wright fivérek által feltalált első repülőgépet követve. Hihetetlen, hogy 3 évtized alatt mekkora előrelépés történt a repüléstörténetben. Nem csoda, mivel az emberek mindig is a levegőbe vágytak, az akarat pedig eredményeket szül. Az eredeti repülőgép elképzelésétől ez már távol állt, mivel sem áramvonalas, sem pedig légies nem volt. Egy első világháborús orosz pilóta, Konsztantyin Kalinyin tervezte, aki korábbi szakmáját egy magasabb szintre emelte, mivel átcsapott repülőgép-mérnöknek, majd a harkovi repülőgép-mérnöki irodát is Ő vezette.

Nehézbombázóként vagy polgári szállítórepülőként szolgált volna. Bombázó üzemmódban fegyverekkel is rendelkezett, így egy igazi pusztítógéppé vált. Nagyméretű szárnyai alatt a hidroplánokra emlékeztető gömbökben helyezték el a futóművet, plusz a belsejében kapott még helyet néhány géppuska is. Biztos, ami biztos alapon, ha leszállás közben nem tiszta a terep, akkor ez megoldja.
A maga nevében is páratlan gép, mivel amerikai kortársának a Martin B-10 nehézbombázónak a szárnyfesztávja mindösszesen 21,5 méter volt, szemben a Kalinin K-7 53 méterével!

Méretei még mai mércével is kimagaslónak mondhatóak, mivel majdnem akkora, mint egy 4 emeletes panelház. 12,4 méter magas, 53 méter széles szárnyfesztáv és 28 méter hosszú. Szárnyának területe egy átlag építési telekkel egyeznek meg, mivel 454 négyzetméter, amely még a B-52-esnél is nagyobb (370 négyzetméter). Önsúlya fegyverzet nélkül 38 tonna, felszerelve 42,4 tonna volt. Az elképzelés szerint mindezt hét, V12-es vízhűtéses egyenként 750 lóerős hajtómű hozta volna mozgásba - három a főszárny mindkét oldalán és egy a hátsó részen. Az eredeti tervekben szerepelő súlyt túllépték, ezért további két hajtóművet kellett, hogy kapjon, így összesen végül nyolc hajtómű volt a főszárnyon.

Annak ellenére, hogy nagyon masszív gép született, a tesztrepülések során aggasztó instabilitást mutatott, mivel a repülőgép vázszerkezete a hajtóművek frekvenciáján rezonált. A Kalinin építése idején kevés ismeret állt rendelkezésre erről a jelenségről, a megoldást az jelentette, hogy egyszerűen megerősítették a repülőgéptestet. De még így is nagy maradt a rezonancia, nem szűnt meg a probléma. A tizenegyedik tesztrepülés során probléma akadt, amelynek következtében a magassági kormány meghibásodott, és így a gép lezuhant. A balesetben a legénység 14 tagja és egy ember a földön meghalt.

Sajnálatos módon csupán ez az egyetlen darab készült belőle, ami végül megsemmisült, magával ragadva a bátor legénységét. Érdekes látni, hogy az előző évszázad elején már itt járt az emberiség, hogy egy ilyesfajta repülőgépet képes volt megalkotni.